mannát szedgyen napjára, se többet, se kevessebbet. annál, és az irás azt fel teszi hogy az a mérték elegendö vala egy emberre, a gomor pedig. ami mértekünk szerént. ött fontot. és felet nyomot, ez igy lévén a franczia mérték szerént valo egy hold földön termet buzával. tsak két izraélita érte volna bé, és a három millium árura, oda valo egy millium hat száz nyolczvan hét ezer, ött száz hóld földet tévén, a három millium, három száz, hetven ött ezer embert táplálhatot esztendeig.
Azt tudom hogy az én számozásom nem volna elegendö, ha ehez tenném a josaphát tizen két száz ezer emberinek a szamát, mivel ö tsak felit birá az országnak, és noha személy valogatás nélkül, minden izraélitának ahadban kelletet is menni. mind azon által. elegen valának ollyanok, akik nem valának oda valok, azután tsak nem annyi aszszonyt kell számlálni, valamenyi férfiat, a sok öreg embereket, a sok gyermekeket. és ha ezeknek keveseb eledel kivántaték is, de annyi sok népnek, sok kivántatott.
De már azt kell meg tekinteni. hogy hecates. tsak a szántani valo földet számlállya. és annak is tsak jovát, mivel ha az egész földit számlálta volna fel az izraélitaknak. még tizen négy annyi földet is talált volna, a mappák szerént. annak az országnak nem lehet kevesebbet adni ött gradusnál. egy gradus pedig magában foglal. két millium, kilentz száz, harmintz ezer. két száz ötven kilentz négy szegeletü frantzia hóld földet, és azött gradus. tizen négy millium hat száz öttven egy ezer, kétt száz kiletzven nyolcz hold földet, ebböl ki tettzik hogy hecates tsak egy részit számlálta fel az országnak. és el hadta. a mit asamaritánusok birtak, atokot, apusztaságokot, a szöllö hegyeket, aréteket, mivel sok füvelö hely
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 192)