illyen modal valo kereset, leg aláb nem állando, aföld pedig mindenkor táplálni fogja azokot. kik ötet mivelik.
Távul légyen tehát. hogy az Izraéliták meg vettessenek a mezei és munkálodo életekért, söt még ameg bizonyittya az ö okosságokot, az ő jó neveltetéseket, és állandoságokot, az attyoktol vett szokásban. ök azt tudták. hogy a munkára téteték az ember, aföldi paraditsomban., és esete után., sokal nehezeb, és háláadatlanab munkara itélteték. ezeket gyakorta hallák a salamon könyveiböl, hogy a szükség követi areszttséget, hogy aki aluszik nyárban, és nem arat, vagy aki nem szánt télben ahideg miat, anem érdemli hogy kenyeret talállyon még koldulása után is, ismét ezeket mondgya, készittsétek el külsö munkátokot, és szorgalmatosságal munkálodgyátok földeiteket, hogy azután. házat épithessetek, a Cáto mondása is meg egyezik ezel. hogy az ültetéshez nem kivántatik sok gondolkodás. de kivántatik az épitéshez.
A példa beszédek, és az egész szent irás. amunka. vagy a dolog nevezete alat. a mezei majorkodtatást érti, ugy mint, a szánto földeket, szöllököt, mezöket, ökrököt, juhokot, amint hogy az izraéliták, tsak a földgyökböl, és a marhájokbol elödtenek.
7. Rész A szent földröl. és annak termékenységéröl.
Az Izraéliták azt a földet lakták, amely meg igertetett vala a patriárkáknak, és amelyröl az irás mondgya, hogy téjjel mézel folyo föld, akarván ezel termékeny voltát fel tenni, az az ország sokal melegeb ami országunknál. harmintz kettödik grádittsa alat lévén aszéllyességnek, dél felöl nagy hegyek veszik körül, melyek meg oltalmazák, az arabiai égö szelektöl, nap nyugot és észak felé. améditerránéum tengere mossa.
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 188)