az egyházi renden lévökhöz. kik a kristusnak képit viselik.
Elméjekre kel adni. hogy nagy tisztelettel. szeretettel. és engedelmeségel kell lenni szüléjekhez. mivel az Isten azt mondgya. hogy az, aki az urat féli, tiszteli, az ö attyát, és annyát. és szolgál azoknak, kik a világra hozták, mint urainak. eccles. 3.8.
Az elméjekben kell oltani az igasságnak szeretetét. meg utáltatván vélek mind azt. valami igasságtalan, és hogy mitsoda rut dolog mást meg szidni, bántani, és valamit lopni.
Az után az emberségre kel tanitani. meg értetvén vélek. hogy emberségeseknek kell lenni, szelidnek, alázatosnak. mindennel jó tévönek. másnak örömest kell szolgálni, de föképpen irigynek nem kell lenni. ha mások valamit jóbban tselekesznek. azt nem kell irigyleni, sött még ajó természet abban áll. hogy maga meg vallya fogyatkozását. ez a letzke igen hasznos, azért hogy még idején ki lehesen oltani a kevélységet szivekböl, de azon kel igen igyekezni. hogy igaz mondok lehessenek. és egyenesek. meg utállyák. a két szinüséget, tsalárdságot hazugságot. ihon ezekre lehet oktatni agyermekeket lassanként.
A mi pedig a szokást illeti, aleg inkáb apéldan áll. mivel agyermek ollyan mint a majom., azt tselekeszi, a mit lát, azert igen kell arra vigyázni. hogy nem kell semit mondani, vagy tselekedni elöttök. nem tsak roszat. de még ollyat is a mi szabados volna. vigyázni kell atselédekre, kik mellettek vannak. hogy jó szokásuak legyenek.
Midön pedig a gyermek egy kevesé erösödik, lehet valamely nyelvre tanitani, föképen, adeák nyelvre.
Némely urak, mondá angyélika. meg akarták probálni. ha lehetneé a deák nyelvre meg tanitani gyermekeket, természet szerént, könyv nélkül, valamint a magyar szót tanullyák
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 90)