adajkájoktol; és a kivánságok szerént ment végbe, én magam láttom, azokot a gyermekeket.
A meg lehet, felelé apáter, de azok az urak észre vették azután, hogy az olyan formán valo tanulás, nintsen fogyatkozás nélkül, tudom hogy azt meg is orvosollyák, a midön a gyermek jobban kezdi tudni adeak nyelvet, mert az elsö fogyatkozás a, hogy a gyermek nem tudván. a nyelvnek réguláit. soha tisztán. se nem szolhat, senem irhat, és ollyan lészen mint aköz nép, a ki nem tudgya okát adni, annak amit mond, amely igen nagy fogyatkozás, mert hogy lehet másokot oktatni, ha maga nem tudgya. amásodik fogyatkozás a, hogy a gyermek ki kelvén agyermekségböl, semmi féle nyelvet azután jol meg nem tanulhat. mert viszá nem térhetvén. a dajkája ölében. akitöl minden baj nélkül tanulta a nyelvet. és semmi rendit nem üsmervén. atanulásnak, azután, igen nagy bajal kellene néki valamely más nyelvet meg tanulni, az irást pedig el nem kel vélek mulatatni, igen jó. mikor már egy kevesé irni tudnak. hogy valamely könyvböl irjanak le holmit. az arithmeticára meg kell öket tanitatni, és ha tsak keveset is. had tugyon a gyeographiabol. ehasznos minden féle renden lévönek.
Hát a leány gyermekekröl. mit mond kegyelmed, kérdé mariánna?
Mind ezekböl el lehet venni, felelé apáter. a mi nem aleányokhoz valo. és olyanokra tanítani, a mi öket illeti, ugy mint, minden féle varrásra. rajszolásra. tsipke kötésre, szükséges volna. egy leánynak. minden féle munkát tudni.
Emlékezem arra. mondá angyelika, hogy az anyám velem nagy alakot tsináltatot. és annak gyakorta köntöst kelletet tsinálnom, a nekem mulattság volt. azonban. azt is meg tanultam, hogy miképpen kell. a köntöst meg szabni, és meg varni.
A mi pedig a gyermekek mulattságokot illeti. mondá a
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 91)