beszélleni, mint gyermeknek. hanem ugy mint, ha volna harmintz esztendös.
Még eleinte kell az elméire adni, hogy nagy gondolattal legyen az Isteni félelem. és szeretet felöl, és bizodalomal. az ö mindenhatoságaban. e lassanként. meg bátorittya a gyermeket, de azt tellyeségel meg nem kell engedni. hogy ö elötte valamely rettentö dologrol beszéllyenek. ilyesztöröl, holt teströl, babonaságrol, étzaka járo lelkekröl, az illyeneket meg kell véle üsmértetni, hogy nem kell ezektöl félni. mivel az ördögnek nintsen semmi hatalma, és hogy ollyan átkozot teremtett állat, akinek nintsen szabadságában az ember, mivel az ember. akristus öröksége, meg szabaditván ötet az ördög rabsága alol, ugyan ö is a mi valoságos urunk, gondviselönk, és ha ö, velünk vagyon. semmi nékünk nem árthat,
Nem hogy kellene félnünk aholt testöl, de azt még szeretni kell, és tisztelni, a nékünk semmit nem árthat, valamint egy darab kö, mondám hogy szeretni kell, azt, mert mi hozánk hasonlo, és ahoz olyan szánakodásal kell lennünk, amelyel akarnok. hogy mások lennének hozánk, holtunk után. tisztelettel is kell ahoz lenni, nem tekintvén azt ugy mint egy dögöt, hanem ugy mint a szent léleknek templomát. aki is láthatatlan képen lakozik azoknak testekben. kik az Isten kegyelmében holtanak meg, a setéttségben valo félelmet is, ki kell üzni elméjekböl. meg értetvén vélek, hogy a setettségben nintsen semi rosz, az Isten ugy viseli gondunkot. éttzaka, valamint napal. és hogy tsak a félelem okozza azt azokba, a kik azt gondollyák, hogy valamit látnak éttzaka.
Nem kell öket semivel is ijeszteni, hanem hogy tsak a vétektöl félyenek. azt meg is kell vélek utáltatni, mondván, hogy az Isten gyülöli avétket.,
Azután elméjekre kell adni. hogy nagy tisztelettel legyenek.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 89)