Páter uram. mondá télámon, hát tsak az anyákot illetié a neveltetés. és az atyákot nem.? holot én azt tartottam hogy az emberek többet látnak. és tudnak. mint sem az aszonyok. azért jobban is tudgyak a neveltetésnek modgyát.
Noha én az anyákrol szóllók. felelé apáter. de mind azon altal. azt nem értem. hogy az atyák mentek legyenek. a gyermekek gondviselésetöl, ugy szent pál ellen szollanék. a ki is azt mondgya. ti is atyák, ne ingerellyétek haragra magzatitokat. hanem nevellyétek öket atudományba, és az ur beszédének. intésébe. eph. 6.4.
Nem hogy tehát azt mondanám. hogy az atyák nem tartoznak erre a köteleségre., de sött még azt tartom. hogy ez az ö leg fövebb hivatallyok. mivel agyermek közönséges a férfiu. és az aszony közöt, de mint hogy akülsö dolgoknak terhe a férfiun forog, és hogy azok adolgok el fordittyák, azért azt tartom. hogy az aszszonyoknak, aháznál lévö dolgokra legyen gondgya, az urát segittse. és semmire ugy ne vigyázzon, mint ajó neveltetésére gyermekének, és arra vigyázon mind magáért, mind az uráért, akinek is arrol számot kel adni. néki.
De sött még. el is lehetne osztani egymás közöt azt a gondot, az aszonyra. bizván. agyermeknek gondviselését, mind addig valamég. agyermekségböl ki nem kéll. mivel addig az ideig az aszony jób gondot visel reája, mint sem a férfiu, agyermekségböl ki kelvén, az után a férfiunak kel keze alávenni.
E szerént fel osztani aneveltetést ugy tettzik hogy természet szerént valo dolog aházasagba, sött még a régiek is azt követték. nintsen tiszteségeseb vigasztalása egy férfiunak. mondá egy régi bölcs, mint ollyan aszszonyt venni, a ki részt veszen véle, mind agonosz. mind ajó szerentsében. akire bizhattya titkait, és kis gyermekeit. tacit. 11. ann.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 81)