A gyermekek neveltetése, az aszonyokot illeti. mondgya aristotéles, és öket atudományokra oktatni. a férfiakat de curra rei fam. C.3
Nem tudnám valojában meg mondani, hogy mellyikre adunk nagyob gondot. mert valojában azon aszoktatáson áll az ember élete, mint a melyet adnak néki gyermekségében, azt nem tartom. mint mások. kik azt. gondollyák, hogy agyermekekel ugy kell bánni valamint a kis oktalan állatokal, akikre nem kel más gondviselés, hanem tsak enniek adni, mivel illyen formán. meg hagyák rontani elméjeket. és szokásokat, vagy adajkáktol. vagy a tselédektöl, holot azt meg kell tudni. hogy leg gyakortáb. az ember öregségében ollyan. lesz, a mitsodás volt gyermek korában
Ezt minden nap tapasztallyuk. mondá télámon. mivel midön valaki panaszolkodik valakiröl. azt mondgya, ollyan meg átalkodot. hogy tsak a maga hasznát szereti, ah! üsmérem én ötet. feleli a masik, mert mikor együt tanultunk, ket oráig is el veszekedet egy almáért.
Tehát a mely szoktatást adnak elöször agyermeknek, mondá apáter. az emberségre. ajó erkölcsre, az Isteni félelemre. azon fog allani az ö élete, mert mint hogy a meg romlot természetért,. az iffiuság mindenkor aroszra hajol, azért. a mikor még az ág gyenge, hogy ugy mondgyam. addig kel meg hajtani, mert ha még azt várják, hogy meg keményedgyék, arosz szokásban. akor már nem hajthatni ajora, valamint avastag fát. aki inkáb el törik. mint sem meg hajallyon.
Ezt böltsen mondgya kegyelmed páter uram. mondá máriánna. látom hogy minden azt tarttya a mit kegyelmed, mind azon által. azal meg elégesznek mondani. hogy a
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 82)