az aszony azt el kerülni, bár tsak egy hétig, a nem ollyan nehéz dolog, a mint gondollyák. több idöt most nem kivánok. és arrol most nem szollok. hogy mitsoda szükséges az üdveségre. a melynél nintsen semmi drágáb evilágon. kérem az Istent. hogy vigye végben a mit el kezdet; hanem most azt mondom, hogy az egésségre, annál jób dolog nincsen. se jobbat nem tselekedhetik az aszony.
Gondollyaé az aszony, hogy arest,, lágy, és rendeletlen élet használ az egésségre, gondollyaé azt, hogy az olyanok a kik tsak esznek. alusznak. semmiben elméjeket nem foglallyák. testeket tsak hevertetik, hogy azoknak jó egésségek lehessen.? bizonyára nem lehet, söt még ezektöl erednek. alelki és testi betegségek. ezek okozák, azokat a nyughatatlanságokat. alkalmatlanságokat. a melyek mind atestet. mind az elmét meg gyengittik.
Az életnek felét abban tőlttyük. hogy nedveségeket gyüjtsünk. a resttség, és a rendeletlenség miat. és a más felét, abban. hogy gyogyittsuk. ollyan orvosagokal. a melyek annál is inkáb haszontalanabbak, és ártalmasabbak, hogy gyakorta élünk vélek. és azokat szókásul vévén, a természet folyását meg gátollyák. ezek okozák azután a hirtelen valo veszedelmes nyavalyákot, az én tanátsom tehát igen jó, az egésség meg tartására.
Meg láttya kegyelmed páter uram. hogy követni fogom. mondá diánna.
Adná Isten. felele a páter. hogy az ide valo jövetelem haszonra fordulna, és meg mutathattam volna kegyelmeteknek. hogy ez a rest élet. a pogányokhoz illendö élet, és tsak aza külömbség vagyon benne, hogy azok a kik igy élnek, kereszténynek mondgyák magokat, ugyan az a név is tészi vétkesebbé öket, mivel meg mutattyák tselekedetekböl.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 162)