De ha a’ kárttyát meg tilttya kegyelmed az aszszonyoknak, tekézni kell hát nékiek. mondá télámon.?
Látom felelé apáter, hogy kegyelmed engem törvény tsinálonak tart. meg mondottam már kegyelmednek hogy a játékot a ragaszkodás. és a mód nélkül valo teszi vétkesé. azt már meg mutattuk. hogy a mindenkori játék. vétek. és resttség, de a játékot ugy tekinteni mint játékot, és tsak azért jádzani hogy az elmének könyebséget adgyunk. ugy tettzik minden féle játék meg lehet. példának okáért. ollyan játékok, a melyek eröböl állanak. atudni valo hogy az aszonyokhoz nem illik. de a le ülve valo játekok ö nékiek meg lehetnek, tsak a mint mondam, hogy a mulattság a hivatalunkat. el ne mulatassa velünk, és amulattságot, az értelem igazgassa.
Ennek a Munkának bé fejezése. A melyben meg láttzik az eddig valo beszélgetésnek. hasznos. volta, és ezeknek aresteknek meg térések.
Bizonyára páter uram. mondá télámon. aki holmit kezde érezni magában. nem lehet mind ezeknél hasznosabb.
Hasznosabb,? fel kiáltá diánna, több már két orájánál, hogy ugyan magam szégyenlem. mitsoda életet éltem.
Ah! bátorságot vegyen az aszony, mondá apáter. örömmel diánnának. adgya Isten, hogy az ö malaszttya meg gyökereztesse ezeket abeszédeket az aszony szivébe.
Bizom az ö joságában felelé diánna, és azon igyekezem. hogy ki kelhessek. ebböl a mély álomban valo betegségböl.
Oh! e már nem tréfa, mondá tsak magában angyélika. illyen szokot lenni ameg térésnek kezdete.
Végezze el az aszony amit el kezdet: mondá apáter, és hátra nem kel tekénteni. mert mindgyárt ót terem aresttség, igyekezék
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 161)