hogy nem érdemesek ezt a nevet viselniek, azt láttyuk hogy a pogányok közöt is, az emberséges emberek utálták az olyan meg holt életet, a keresztények pedig mostanában. még azal. ditsekednek.
Oh! páter uram. mondá télámon. emár sok, egészen szégyenben hoz kegyelmed bennünket.
Éppen nem felelé a páter, nem kell szegyenleni hanem bátornak kell lenni, és meg utálni azt arest lágyságot, a melyben, a neveltetés és arosz példa. vezet minket, el kell szaladni aresttségtöl, és követni kell ajó erkölcsöt.
Igen is páter uram. mondá diánna, vidám ábrázattal. már én azt egészen fel tettem magamban.
Én itt meg nem mondhatom apáternek. mondá mariánna, a szivem gondolattyát, de látogatására el megyek, és reménlem hogy Isten kegyelmével ö kegyelmének meg mutatom inkáb tselekedetimböl, mint sem beszédimböl. hogy azö kegyelme intését fogom követni.
Én pedíglen mondá télámon, ujjonnan fogok születni.
Meg lássuk mondá angyélika. hogy mint tarttyák meg fogadásokat. páter uram leg elöbször. midön ide fog kegyelmed jöni, itt kegyelmed. tsak szenteket talál.
Leg aláb mondá diánna. igyekezünk azokká lenni.
Az. Isten ö Felsége. adgya meg kegyelmednek azt a kegyelmét. mondá apáter.
Erösen is bizom az ö joságában felelé diánna.
Ez igy lévén. már most bizhatom abban, hogy azon szegény nyomorultaknak a leveleket az aszony kezemhez fogja adni.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 163)