unadalomra, és a resttségre, és ez a külömb külömb féle foglalatosság, mint egy kedvessé tenné, ezt a nyomorult életet. de arra kell vigyázni, hogy a mi egy szer el vagyon rendelve azt meg nem kell változtatni. se más idöre halasztani. mert lassanként. ismet a rendeletlenség jöne elé.
De ha ami idönket rendben kell venni, a gyermekek, és a tselédek idejét is el kell rendelni, hogy hadd vihesse végbe ki ki a maga hivatallyát. és dolgát, és hogy az idö el ne tellyék de mind ezekbe az okoságra és az igasságra kell vigyázni, és ezek szerént tenni minden rendelést.
Elég talám már pater uram. mondá télámon, mert ugy tettzik. mint ha mindenkor az eke, mellett akarna kegyelmed minket tartani. és a mulattságot el üzni.
Meg botsáson kegyelmed. mert én éppen nem tiltom atisztességes mulattságot. söt még azt akarom. hogy a munka közöt, mulassais kegyelmed magát. de azt nem akarom. hogy a mulattságbol dolgot tsinályon kegyelmed.
Azt értem ezen hogy annak orája lenne. midön tisztességesen akarná kegyelmed magát mulatni. annak pediglen napja lenne. a melyben valaki látogatására akarna kegyelmed menni, vagy a sétálásra. vagy valamely tisztességes játékra, mivel az emberi gyengeség. azt akarja hogy gondot visellyünk az egésségre, és az eröre, a mulattság erre jó orvoság. ollyannak kellene lenni annak. mint egy mizántropus. a ki tiltaná a tisztességes mulattságot, fö képpen az aszonyoknak. a kik gyengéb természetüek lévén, egy kevesé inkáb is kell magoknak kedvezni, tsak arra kell vigyázni; hogy a mulattság tisztességes és keresztényekhez illendö legyen.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 160)