Hasonlo képen. ha a majorságbol el akarnak valamit adni, el nem kell veszteni az idöt és az alkalmatosságot.
Ezt igazán mondgya angyélika. mondá a páter, de ugy tettzik, ezt is hozá adhatni, hogy el kell kerülni némelly illetlenséget. a melyet követnek, és a melyet ha a törvény el szenvedi is, de a lelki üsméret tilttya, mint hogy a vevés, és az eladás, olyan mint egy kötés, a vévö, és az eladó közöt. ez a kötés pedig meg nem maradhat. hogy ha egy másal. egyenlö igasságal nem bánnak. hogy követné pedig az olyan árus ezt az egyenlö igasságot, aki, kinem nyilatkoztattya elöbször, az arujában lévö valamely fogyatkozást, vagy is ha avévö tudtára nem adgya. az árusnak, ha valamiben meg tsalná magát, vagy ha az árus el adván példának okáért egy házát, tudtára nem adgya avevönek. hogy pestises a ház, és tsak a nyereséget tekénti, az olyan nem jó. hanem tsalárd ember, lactencius. libr 5.
Az igasság azt is kivánnya, hogy nem kell eröltetni. avevöt a vevésre, helyes és igasságos árrát kel kérni az eladó marhának, erre valo nézve mondgya szent Chrysostomus. valamikor valamit akarunk venni, vagy fizetni, mindenkor versenkedünk., és azon vagyunk, hogy az illendö árrát aláb verjük, abban nem tselekszünké lopást,? azt is olvassuk az szent Isidorus életében, hogy akarván valamit vásárolni, oltsubban adák néki mint sem kelleték, de ö rend szerént valo árrát fizeté meg.
Ez az árunak, és a vételnek rendi, de mit mondhatni az ollyanokrol, akik nem tsak alkusznak, de száz féle képpen kénszerittik az árust, az el adásra, vagy akik a fizetést annyira halogattyák, hogy végtére aszegény árus, kételenittetik joszágát, tsak nem ajándékon oda engedni.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 140)