Ebédtöl fel kelvén. egy kevés idö mulva, ki ki helyére ülvén. angyélika mondá,
Hogy igéretemnek eleget tegyek, kegyelmetek eleiben adom azt a tiszteletes gazdaszonyt, a kiröl a páter oly okoson szollot nékünk. reménlem hogy igéretemet a menyiben lehet jóll végbe viszem, anyival is inkáb. hogy az anyám mellet egy keveset agazdaszszonyságbol tanultam. és más értelmes emberektöl is ez iránt tudakozodtam. föképpen egy atöbbi közöt hogy jobban meg értethesse velem, eszerént irá le a gazdaszony képét. a gazdaszony mondá, olyan egy háznál, valamint az anya méh egy kosárban, ez el nem szenvedi hogy a több méhek henyéllyenek, hanem ki küldi öket a munkára, a mit azok hoznak, arra gondot visel. mind adig az ideig, a még azt el kell költeni, az az idö el jövén, mindennek igasságal ki oszttya részét, a belsö munkára igen vigyáz, hogy jól, és hamarságal mennyen végben, az apró mehetskéket fel nevelvén, táplállya addig még arra az idöre nem jutnak, hogy dolgozhassanak, akoron, egy fö vezért teszen elejekben. és ki küldi hogy másut telepedgyenek meg, ihon eszerént kell tselekedni agazdaszonynak, aki is olyan aháznál, valamint a páter mondá, mint egy királyné, mint egy biró. vagy valamint a lélek atestben, aki élteti. és mozgattya, annak leg kisebb részét.
De hogy tellyeségel meg felellyek ö kegyelmének, tekintvén télámonra, én ha királyné vagyok is, de gazdaszonya akarok lenni annak a betsületes embernek, a kinek ezer taller jövedelme vagyon. és meg mutatom hogy mitsoda rendel kell annak hasznát venni, leg elöbször is a páter tanátsa szerént, a jövedelemhez akarom magamot szabni, és ugy tselekeszem, mint aszent irás béli ember, a ki egy tornyot akart épitteni. le ülvén meg számlálom a költtséget. ha vagyoné elegendö költtségem, ne hogy minek utánna a fundamentumot
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 129)