kegyelmed tsak a nagy uraknak szab rendet. a kiknek sok joszágok vagyon.?
Hát ugyan is felelé apáter. mi szükséges rendet szabni a gazdaságrol az olyanoknak, kik tsak naprol napra élnek, a kiknek nintsen miböl gazdálkodni.
Ugy, mondá angyélika. valamint egy ember felelé amásikának. a ki azt kérdé tölle, hogy hány orakor kellene ebédelni.?
A gazdagnak mikor. tettzik ebédelhet.
A szegény pediglen. tsak amikor lehet.
Szükséges tehát mondá a páter, hogy annak valamely jószága legyen. a kinek rendet szabunk a gazdaságra, mivel agazdaság a szerzésböl, és a költésböl áll, a hol költtséget nem tehetnek. arend nem szükséges, ugyan ez iránt is tészi ezt a hasonlitást egy régi filosofus, mondván. miképpen tanithatna minket flautázni. egy olyan ember. a kinek soha flautája nem volt. vagy a ki soha azt nem tanulta, miképpen tanulhattya meg az ollyan a gazdaságot, a kinek soha joszága nem volt. és akire senki nem bizta jószágát,
Hát páter uram mondá télámon mitsoda rendet szabna kegyelmed az ollyannak. a kinek ezer tallér jövedelme volna,?
Oh’ bizonyára ez már sok, fel kiálta angyélika. vagyone kegyelmednek lelke. hogy anyit faraszttya a pátert, vagyon két orája hogy beszél, ugyan már szánom, azért meg felelek én kegyelmednek. a páter helyet.
Igen kedvesen veszem kegyelmedtöl mondá apáter.
Tsak ebéd utánra kel hagyni, angyélika. mondá diánna, és eregy mond meg, had terittsék meg az asztalt.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 128)