meg vetettem volna, el ne vegezhessem, és meg ne tsufollyanakérte,luk.14.28.
Jól meg tekintvén tehát pénzemet, magamot is meg visgálom, és arra reá emlékezem, hogy az illyen dologba, az elmét kétt dolog szokta meg tsalni, a reménség, és a szem. a mely mihent valamit lát, olyat, mindgyárt meg kiványa. mind akettöt el akarom magamtol üzni, és akár mint mosolyogjon reám a szerentse, de reája sem nézek, ne hogy ingo fövényre épittsem a tornyot, és a szememet bé hunyom, hogy valamely szép dolgot ne lássak. vagy valamely Czifra portékát meg ne kivánnyak, mert ezek nagy tsorbát tennének az ezer tallérban,. tudom hogy a páter is helybe hagya, hogy elsöben arrol kel gondolkodni. a mi szükséges, és azután a tzifraságrol. még reá emlékezem arra, a mit egy emberséges embertöl tanultam, hogy az igazán valo kimellés a, ha el tudunk lenni a nélkül a mink nintsen.
Igen okossan beszél angyélika mondá erre apáter.
Meg elégszem hát én azezer taléromal. mondá angyélika, annál többet nem kivánok, ugy tartom. mint ha Isten száz ezeret adot volna. annak is örülök, hogy nem kell sokrol. számot adnom. Tegyük fel hát. hogy aszonya vagyok az ezer tallérnak, a mely esztendöre valo jövedelmem.
Leg elöbször is. az ezer tallérnak tizedikét félre teszem a szegények számára, 9 száz tallérom maradván. abbol ki veszem a tselédimnek. esztendöre valo fizetéseket. hogy had állyon készen, ugy hogy mindgyárt adhassak annak a ki kérni fog, nem akarom azokat követni. kik nem fizetvén tselédgyeknek. adoságot gyüjtenek magokra, és végtire olyan igasságtalanságokat követnek. a melyek boszu állásra indittyák az Istent. vagy is sokat kel nékiek szenvedni, ugy anyira hogy a szolga. ur, és a szolgálo. aszszony lesz a háznál. itt olyan tseledröl szollok, akinek fizetése vagyon. mert az olyanrol a kinek nintsen. másként kel gondolkodnom,
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 130)