el hagyattattál a tebetegségedtöl, és reája tévé kezeit, és azonnal fel egyenesedék, és ditsöitti vala az Istent. felelvén pedig a synagogának fejdelme. boszonkodván. hogy szombaton. gyogyitot volna Jesus. mondá a seregnek, hat nap vagyon, a mellyeken dolgozni kel. azokon jöjjetek, azért. és gyogyitassatok meg, és ne szombat napon. felelvén pedig néki az ur mondá, kép mutatok, ki ki közülletek szombaton nem oldgyaé el ökret, vagy szamarát a jaszoltol, és nem viszié itatni, ezt pedig az Ábrahám leányát. kit meg kötözöt asátán, tizen nyolcz esztendeig. nem kelletté meg oldozni akötéstöl szombat napon., és mikor ezeket mondaná. pirulnak vala minden ö ellenkezöi. és az egész nép örül vala mindeneken, melyek ditsöségesen lesznek vala ö tölle.
Magyarázat
K. Magyarázd meg nékünk a füge fárol valo példa beszédet?
F A ki füge fát plántála szöllöjében, a maga az Isten, a szöllö, az Anyaszent egyház, a füge fa, akeresztyének, akik az Anyaszent egyhazban vétettek, akereszttség által, hogy abban jó gyümöltsöt hozanak, a gyümölts melyet atselédes gazda keres a fán, ajó tselekedetek, amelyeket vár, és kiván az Isten akeresztyénektöl, a szöllö mives jelenti a pásztorokot, és az ollyan szent lelkeket, kik felebarattyok üdvesegeken munkálodnak, a fuge fa, amelyröl panaszolkodik a tselédes gazda, hogy hejában foglallya ahelyt, jelenti az ollyan lágy keresztyéneket, akiknek annak idejében szemekre hánya akristus. avett kegyelmekel valo viszá élést, és a melyekel mások jóbban éltenek volna.
K Mit tészen az, a mit az irás mond atselédes gazdárol. hogy fel számlálta az esztendöket, a melyekben a füge fa nem termet. és aki azt akarja hogy ki vágják. hogy ha még bizonyos ideig nem fog hozni?
F Az ur, arra int minket ezzel. hogy az Isten fel számlállya az esztendöket. anapokot, az orákot, amelyeket hejában töltünk el. és a melyekben gyümöltsöt nem hozunk, az örökké valoságra, hogy ö azt meg visgállya mire fordittyuk az életet, és az idöt, melyet nékünk ád, és ha láttya, hogy azt haszontalanul tölttyük, az ö irgalmasága ád még egy kevés idöt arra hogy üdveségünkért munkálodgyunk
(II. Épistolák: 765)