de az után ha láttya. hogy azal az idövel sem élünk jól, meg röviditti napjainkot, és több idöt nem ád.
K Mit jelent a szöllö mives aki a füge fa mellet szól az urának, hogy kine vágassa, hanem hagya meg még egy ideig mert ö meg kapállya atövit?
F Jelenti apásztorokot, az Isten félöket, és a szenteket. a kiknek könyörgések meg tartoztattyák. az Isten haragjának erejét abünösökön, és függöben tarttyák iteletinek végben vitelét. és nékik idöt nyernek, hogy a penitentziának, méltó gyümöltsét hozhasák, deha, amások igyekezetek sem fog rajtok, hogy meg térjenek, és gyümöltsöt hozanak, nem érdemlik a botsánatot, és attol tarthatnak, hogy végtire az Isten türése el ne unnya öket a földön. szenvedni.
K. Az Anyaszent egyház mitsoda igazságokra akar minket oktatni a meg görbedet aszszonyrol.
F A gonosz lélek ezt az aszszonyt anyira nyavalyásá, és görbévé tette vala, hogy tsak a földet kelletet nézni, eképe a meg romlot természetnek, az ember avétekért, agonosz lélek hatalma alá esvén, kemény szolgálat alat tarttya ötet, és olyan meg nyomoritásban, hogy azt tselekeszi vélek amit akar, az ember szivének, olyan hajlandosága vagyon a földi dolgokhoz. hogy magátol fel nem nézhet, nem szeretheti, senem kivánhattya a menyei jókót, nem is lehet már néki, mondgya szent prosperus, fel emelni rabságban lévö szemeit a felsö világoság felé, nints anyi java, hogy meg üsmérhesse a gonoszt
K. Miért szolittá a kristus ezt az aszszonyt. hogy meg gyógyitaná, és miért nem várá hogy maga kérje ötet, valamint tselekedének tsak nem mindnyájan azok, a kik kegyelmét vették?
F Azért hogy meg éreztesse velünk, mitsoda szükségünk vagyon a vétekben valo létünkor. hogy meg elözön kegyelmével, fel emelvén bennünk azt a hajlandoságot, mely tsak a földi dolgokhoz hajlandoztat minket, és hogy azt az egyenes szívet és elmét adgya nékünk, mely az Istenhez emeltesse velünk gondolatinkot, és kivánságinkot, ateremtet állathoz hajlot bünös, nem gondolkodnék sohais az Istenhez valo meg térésröl, hogy ha a kristus magához ne szolittaná ötet.
(II. Épistolák: 766)