F Meg akarja velünk értetni. hogy azért követte a papi hivatallyát. amidön az Attyának ajánlotta, és fel áldozta magát a kereszten., hogy örökös jokot nyerjen nékünk, mivel az ó törvénynek papjai, tsak az ideig tartó, és a jelen valo joknak voltak fö papjai, ez igy lévén, aki a világi jókót szereti, és azokban veti reménségit, annak nintsen része, akristus. áldozattyának hasznaiban, ugyan ezért is tartozunk, ha jelen akarunk lenni, és részesülni az oltári szent áldozatban., hogy szivböl mondgyunk ellene, a földi dolgoknak. halyunk meg magunknak, és a világnak, és ne kivánnyunk, se ne kérjünk, Istentöl mást, azon nagy áldozatnak. érdemi által, hanem tsak az örökös jókót, és azt, ami azokhoz vezethet.
K. A kristus miképen ment bé amenyei sanctuariumban.?
F ö oda szent pál szerént, nagyob. és tekélleteseb sátor által ment bé. mint sem az ó törvény béli sator, a mely által. a fö pap ment bé a sanctuariumba, az új törvény béli sátor, nem emberi kéznek alkotmánya, mivel az. a kristus szenttséges Embersége, az ö maga teste, aki egy szüznek mehében formáltatot, a szent Léleknek munkája által, avolt az út, a melyen menyekben ment, minékünk is azon kel oda mennünk, jaj annak, aki, akristuson. az ö szenvedésein. és halálán kivül más utat keres, az Apostol azt mondgya, hogy oda bément, nem a bakok vére által, hanem amaga vére által.
Évangyélium.
szent luk. 13. 6.
Mondá pedig ehasonlatoságot is. egynek szölöjében füge fa vala plántálva, és el mene gyümöltsöt keresvén azon. és nem talála, mondá pedig a szöllö mivesnek, imé harom esztendeje vagyon miolta jövök gyümöltsöt keresni e füge fán, és nem találok, azért vagd ki azt, miért foglal tsak földet is. amaz pedig felelvén mondá néki. uram. hadd meg azt ez esztendöben is, mig meg kapállyam körös körül, és meg ganéjozam, és ha gyümöltsöt hoz, jó, ha pedig nem, jövendöben vagd ki azt, tanit vala azö synagogájokban szombat napokon. és imé egy aszszony kinn abetegségnek lelke. tizen nyolcz esztendeig vala, és meg görbedet vala, és tellyeségel fel nem nézhet vala, kit midön látná Jesus, hozája hivá ötet, és mondá néki, aszszon
(II. Épistolák: 764)