tartván magát eleiben menni, borullyon az ö lábaihoz. és magát mindeneknél aláb valonak tartván, sirassa vétkeit, suhajtozék töredelmes alázatos szivel, hinttse lábaira köny hullatásit, könyorületeségel lévén a szegényekhez, akik akristusnak lábai, töröllye meg azokot hajával. az az, segittse azokot. a szükségin felyül valobol, melyet jelenti ahaj, hinttsen keneteket azokra, könyörögvén érettek, és jó példákot adván nékik,
K. Miröl feddé meg az ur a farisaéust, aki asztalához hitta vala ötet,
F Meg feddé ötet, arrol az igasságtalan és bal iteletröl melyet tett mind ö rolla, mind az aszszonyrol, aki lábainál sira, igasságtalan dolog volt tölle, ugy tekinteni azt az aszszonyt, mint egy rosz életü személyt, amidön oly nagy változást láta benne, mivel. emagát meg alázván, büneit siratá, és apenitentzia tartásra fordittá mind azokot a mik az elött ahivalkodásra szolgáltak, ugy mint, szemeit, haját, szépségit, kenettyit, látá a farisaeus hogy mind ezeket meg vetette, de még is kárhoztatá ötet, igen igasságtalan, és vak merö itélet volt., azt gondolni, hogy a kristus nem volt proféta, azért mert magához hagyá közelgetni egy olyan aszszonyt, mind enem titkos helyt ment végben, hanem nyilvánságosan, és mind azoknak láttokra, kik asztalnál valának, nem más okbol tehát, hanem meg vetö kevélységböl itéle illyen formán. a farisaeus, ezen aszszony felöl, az üdvezitö felöl is belsö irigység tén olyan vak merö itéletet, el kel kerülni, okoságal, arosz erköltsüeknek társaságokot. de nem meg vetésböl, vagy kevelységböl.
K. Miért mondá az ur, hogy meg botsátattak néki sok bünei?
F Maga meg mondgya nékünk az okát. mert sokat szeretet, és egyszers mind, el is igazittá a nagy kérdést, tudni illik, ha szükségesé az Isteni szeretet abün botsánat meg nyerésire, kel tehát szeretni az Istent, hogy ha botsánatot akarnak tölle nyerni, de mérték nélkül, kel ötet szeretni, mivel sok vétkek botsátatnak meg annak, aki sokat szeret. és a kevés szeretetért, kevés vétek botsátatik meg, keveseb dolgot nem tselekedhetik egy olyan bünös. aki penitentziát akar tartani, mint azt, hogy az Istent ugy szerese, valamint ateremtet állatot szerette, apedig igasságos volna, hogy ötet sokal inkáb szeretné, mint sem avilági dolgokot, szerette, az Isten véghetetlen szeretetre
(II. Épistolák: 759)