akevély farisaeusok kik a kristusal valának, hanem lábaihoz borulván, azokot köny hullatásival mosogatá, és hajával törölgeté, meg tsokolgatá, és azokra kenetet tölte,
K. Mit tanulhatunk mi mind ezekböl?
F Azt tanulhattyuk, l. hogy egy bünösnek, tsak egy szem pillantásig sem kel. halogatni meg térésit, amidön akegyelemnek indulattyát érzi magában, hanem ezt az aszszonyt kel követni. akit, se az emberi tekéntet, se egyéb akadály meg nem tartoztattya., hogy a kristushoz ne menne, mihent meg tudhatá, hogy egy farisaeus házánál volna, az ember nem ura, se az idönek, se a kegyelemnek, és talám nem is lészen több azon a szem pillantáson kivül, a melyben, az Isten maga szolittya, hogy ha azt, valaki el mulattya, tarthat attol, hogy mindent el vesztet, és az Isten is eltávozhatik tölle.
2. Az a szent szemérmetlenség, valamint egy Atya mondgya, a melyel nem tarta anyi asztalnál lévö emberek eleiben menni. oly alázatoságal, meg mutattya az olyan bünösnek, aki az Istenhez akar térni, hogy ne szégyenellye a penitentzia tartást, és mindenek láttára helyre hozni abotránkoztatást, melyet okozot vétkeivel, ez a példa pedig kárhoztattya. vétkes félékenységit azoknak. a kik szégyenlik követni, hivatallyokot. tartván attol. hogy az emberek ne beszéllyenek felöllök, vagy helyben ne hagyák tselekedeteket.
K. Honnét vagyon az a sok emberi tekéntet, a melyekel anyi sok keresztyének vannak avilághoz, és amelyek meg tartoztattyák öket. apenitentzia tartásnak uttyában
F Az, az ö kevés, hitektöl, kevés Isteni félelmektöl, és szeretetektöl vagyon. hogy ha élö hittel hinnök avilágnak semmi voltát, az Isten itéletit. az örökös büntetést, és jutalmat, sokal inkab keresnök az Istennek kedvét, mint sem avilágét. hogy ha félnénk az Istentöl, attol is felnénk hogy kedvetlenségiben ne esünk, és haragjában ne legyünk. és ha az ö szeretete uralkodnék szivünkben, semminek tartanok. a világ gyülölésit.
K Magyarázd meg, még a több részeit is ennek a bünos aszszony penitentzia tartásának?
F Egy valoságos penitentzia tartonak szükséges, valamint ez az aszszony tselekedék, akristus háta megé állani, érdemetlennek
(II. Épistolák: 758)