készitettek minden nap. ugy hogy akár mellyikében ment a polgár mester. kész udvart. és konyhát talált. hát vitellius romai császár felöl mit mond kéd. aki egy pástétomot csináltatot ebédgyire, amely csak fátzán nyelvel. volt tele. ötven. vagy hatvan ezer tallérában került. enem volté bolondság. hát cájus császár aki alova istáloját ugy fel ékesitette. valamint amaga házát. és annak udvari tiszteket rendelt valamint magának. arány tálban, aranyos árpát adtanak enni. és némelykor ebédre hitta, valamint egy királyt hivut volna ebédre az illyen nem bolondságé ne féllyen kéd, nem irok töb bolondságot. hanem valoságot hogy szivesen szeretvén kédet. maradok.
rodosto 19 9bris 1724
Mindenkor pirongat. kéd levelében hogy meg nem irom kédnek, mint tölttyük itt az idöt, a nagy vigasságban, csak suhajtunk, ollyan jó kedvünk van, hogy majd meg halunk bunkban, mit kiván kéd egyebet, ha jó volnék. jobban tölthetném. mert arra elég jó példát ád a mi urunk. de rosz vagyok. és attol tartok. hogy az is ne maradgyak; de talám az idö okosabbá tészen, vagy akarom vagy sem. a kételen valo okosságnak pedig semmi erdeme nincsen, akor volna valami kis érdemünk. a mikor ehetnénk a meg tiltot gyümölcsböl, de nem eszünk, és nem akor, amidön arra nem nagy egyepetyénk vagyon. de már most ha csak egy nehány napig is, okosab leszek. mert tegnap ide érkezet a a kétek érsekje. itt fog egy nehány napot tölteni, és addig rea tarttyuk magunkot. valamint a kompodi nemes aszszony, édes néném ez után hintot, mit kelletet küldeni, arégi püspökök pedig azért meg nehezteltek volna., mivel az elött. föképpen anap keleti országokban, apüspökök. közönségesen gyalog jártak. nem szollok az öregekröl. akik szamárra, vagy öszvérre ültenek. a görög anyaszent egyházban emindenkor igy volt szokásban. mert a püspökök mint hogy csak közönséges rendböl valának. azért nem vágytanak a féle alkalmatosságokra. constancinápolyban annyi gazdag pátriárkák közöt, talám csak egy volt. akiröl mondgyák hogy hét száz paripát tartot., azt nem kel csudálni, mert a császár öttse lévén. inkáb szerette az uri, mint sem a püspöki
(I. Törökországi levelek: 94)