szenttséget pedig örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a kinek nem tettzik. magyaráza más képen. édes néném, hanem üsmerem is, de meg szerettem azt a leányt a kiröl irja kéd. hogy micsoda veszedelemre tette életét az annyáért, mert a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt is látunk ollyan jó szivü leányokot., a többi közöt, arégi romaiak idejében, a tanács romában egy aszszonyt halálra itélvén, nem akarta más képpen meg öletni, hanem hogy éhel halyon meg, azért a tömlöczben vetették, és semmi ételt, se italt nem adtanak nékie. senki véle nem is beszélhetet. hanem csak éppen a leányát bocsátották hozája. de aztot is mindenkor jol meg visgálták. hogy ha nem viszené enni az annyának. a tömlecz tarto látván hogy két hét mulva is az aszszony csak jó egésseges a tömlöczben, a tanács eleiben megyen. és ót meg jelenti hogy annyi ideig az aszszony étel nélkül is. jó égességben éll, a tanács arrol beszelgetvén, parancsollya a tömlecz tartonak. hogy nagyob vigyázásal légyen.. és hogy az aszszony leányát is jobban meg visgállya. a tömlecz tarto ezeket végben viszi. de az aszszony ötven nap mulva sem akar meg halni éhel, a tömlecz tarto azon csudálkozván. gondolkodik magában. hogy mikepen lehet az. azt vegezi el magában. hogy egyszer meg lesi a rab aszszony leányát. hogy mit csinál mikor az anyával vagyon, ollyan helyt keres azért magának, a honnét titkon, mindent meg láthat hogy mit csinálnak a tömlöczben. másnap. a rab aszszony leánya a szokot orában az annyához menvén. a tömlecz tarto is a rejték helyere megyen: és akor láttya meg, hogy mivel élt annyi ideig arab aszszony., mert mindennap aleánya tejivel élt. a tömlecz tarto elö beszélvén. atanácsban. hogy miképpen szopta a rab aszszony a leányát. és hogy minden nap. ugy szoptatta az annyát. a tanács azt csudálván. és nagy dicseretet adván a leánynak. az annyát ki bocsátattya, és jó teteményiért. aváros joszágábol meg ajándekoza., a jó szivü aszszonyt. két ezer esztendö mulva is, méltó szeretni, de illyen példát. a férfiak közöt többet találunk. meg bocsáson kéd. hogy ezt találám mondani. azért most nem is irok többet, hanem jó egésséget kivánván, maradok, kéd szolgája.
(I. Törökországi levelek: 85)