ez aharmadikának, és igy mind végig, valamég tsak Josef marada másod magával. az Istennek különösön valo rendelésiböl, Josef pedig tsak könyen el hiteté atársával hogy jób volna élni mint meg halni, Josef meg szabadulván ebböl a nagy veszedelemböl, fel adá magat Nicánornak. aki vespásiánus eleibe vivé., az egész tábor nagy siettségel oda gyülekezék hogy láthasa ötet. vespásiánus ötet. Néro császárnak akará küldeni.
Josef meg tudván szándékját, azt izené néki, hogy különös beszédgye volna véle. vespásiánus eleibe vitetvén. mondá néki, Uram, az Isten parantsolattyábol jövök elödbe., hogy néked olyan dolgot adgyak tudtodra. a mely tégedet illet, Nérohoz akarsz engemet küldeni. miért küldesz engemet hozája, mivel ö, és azok a kik utánna következnek.igen kevesé fognak élní, Tégedet egyedül kel ugy tekéntenem. mint császárt. és Titust a te fiadot utánnad. mert mind a kettötök a Császári székben fog ülni. öriztess engemet ugy a mint néked tettzik. de ugy mint a magad rabját. és nem ugy mint amásét., Én tiéd vagyok a hadi hatalom által, és te rövid idö mulva ura lész a birodalomnak. ahatalom által, a melyet az Isten fog néked adni, Az után bányál ugy én velem mint a leg gonoszab. és leg vakmeröb emberel; ha az idönek ki menetele meg nem fogja mutatni hogy viszá éltem az Istennek nevével, azért.hogy kénszerittselek hitelt adni egy tsalárdnak, vespásiánus hitelt ada a Josef jövendölésinek, annál is inkáb, a midön meg tudá, hogy meg jövendölte volt. hogy jotapátot negyven nap mulva meg veszik., és ö maga a Romaiak kezében fog esni. vespasiánus meg
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 814)