A sultán nagyon örülvén azon, hogy kedvit találhatta. egy kevesé még beszélgetvén véle. azután tudtára adá. hogy éppen akor tartot tanácsot. amelyben azt végezték el, hogy keményen ellene állyanak valamely szomszédságban lévö fejdelemnek. a ki az ö országában bé ütöt. és hogy a hadakozás bizonyos volna közöttök. erre a hire valo nézve. a királynénak egy gondolat juta elméjiben, a mely végben is ment. és akarván elni az alkalmatoságal, a melyben látá hogy a sultán semmit sem tagadna meg tölle. mondá. a mellyek, rend kivül valo kedvezést mutatnak hozám mivel modot adnak abban. hogy meg hálálhatom hozám valo joságodot.
uram, arabok közöt. a kiket nekem adtál. vagyon egy a ki leg vitézeb a maga országában, és bizonyos vagyok a gyözedelemben hogy ha néki meg engeded hogy ellenségidre mehessen, a sultán mindgyárt azt az akadályt találá hogy más félevalláson vagyon, és hogy a kereszténynek igen keveset hihetni. a királyne erre hirtelen mondá. én ö érette felelek, és hogy bizonyosab lehess. a más két rabot meg tartoztatom mellettem. hogy zálogul legyenek azén fogadásomnak.
A sultán mindent meg ada néki. és mindent reá hagya. és a házában mene, nem léven anyi nyughatatlansága. a hadakozáson. mint öröme azon. hogy kedvit találhattya, ez a szép királyne kedves nyughatatlanságban tölté el az éttzakát, aszerelem ujjab eröt vett szivében. a természet., a mely némelykor ellene fel támada. a midön esziben jutot hogy mitsoda kegyetlenül bántak volt ö véle. ujjab hatalmában veté, és tsak attol tartot hogy ha nem szeretik, nem is üsmérnek reája örömel
A grof ponthiö. és thibolt. hasonlo nyughatatlanságban valának, thibolt uj szeretetet érezvén. magában, arrol magát meg feddé, és magát nem tartá oly vétkesnek lenni, a midön meg gondolá. hogy a királynénak. minden maga viselése. termete. és szava. hasonlitana az ö fejdelem aszonyához. ezt a kettöt. oly hasonlonak találá egy máshoz., hogy tsak azö hasonlatoságoknak tulajdonittá szeretetit.
A Grof hasonlo bajban volt. noha tudta hogy nem a szeretet okoza, abban bizonyos volt. hogy el vesztette volt a leányát, azt nem gondolhatá hogy valamely tsuda képen. meg szabadulhatot volna.
(III. Mulattságos napok: 93)