és végtire. annyira meg gyözé magát. hogy még maga sürgeté házaságokot. hogy had lehetne jelen lakadalmakon el menetele elött.
Ezen a hiren. dom valesconak az egész háza meg örülvén, dom valesco. hogy kedvit tölthesse. dom fernándnak. és eleonorának, még egy napig várakozék a lakadalomal. azért hogy kerm suscribálhassa a házaságrol valo levelet
Dom fernánd. egészen meg gyogyulván. a lakadalomrol gondolkodának, a melyet dom válesco, nagy bövségel. és uri modon meg tsinálá. kerm pedig nem akarván részt venni agazdagságban a melyet eleonora nyert a tengeri tolvajoktol. a lakadalom után mindgyart meg akara indulni.
A meg válás pedig nagy szomoruságal mene végben, mind egyik. mind amás részröl., mind azon altal annak meg kelleték lenni. kerm el indula fris jó egésségben. és szerencsésen az anglus hajokhoz érkezék, Ivon pedig spanyol országban meg telepedék. és holta után. uri familiát hagya., montros pedig a spanyolok közöt szolgált mind addig valamég a valoságos királyát nem láthatá székiben. dom fernánd, és a szép eleonora., nagy szép egyes szeretetben. töltötték el életeket:
Ezt a historiát mindenek szépnek találák, és a hüségre valo nézve, a kis aszonyok mindenik eleonorához hasonlittá magát. azután ki ki fel kelvén helyéböl. vacsoraig a kertben sétálának.
Kedd.
Másnap, ebéd után, ki ki atörvény szerént. a kertben, a rendelt helyre gyülekezvén. Constantia mondá. én látom. hogy nem tsak férfiak. hanem még mi is el veszthettyük a játekot, és még mi is a büntetés alá vetethetünk. hanem én azt tanácsolom a kis aszonyoknak., hogy nyerjünk szabadságot arra, hogy mi nékünk harmunknak, lehesen papirosbol el olvasnunk a magunk historiáját., mivel a nékünk leányoknak. nagy elme fáradság volna sok ideig egy dologra függeszteni elménket. a midön nagyob dolog vagyon a fejünkben. kivált most a mitsoda állapotban vagyunk. mondá nevetve hilária, azt pedig senki se kivánnya töllem. hogy én most hoszu historiát
(III. Mulattságos napok: 46)