kezdék. azon kéré eleonorát. hogy engedné meg had lehetne dom fernánd mellet, éléonora mindgyárt hozája vivé, és dom valesco. elötte meg mondá dom fernándnak, hogy mihent meg gyogyul azonnal. néki adgya eleonorát.
Azonban. a Colonelus. Ivon. a hajoban mindeneket rendbe vévén. a valesco házához mene. hogy részt venne. az éléonora örömében, a melyre ö is segitette volna. ót pediglen ötet. nagy tisztelettel fogadák. montrost ót találván. egymást meg ölelek, és örülének azon., hogy el hagyták volna a Cromvel szolgálattyát. Ivon meg tudván hogy kerm jobban volna. és hozája mehetnének, látogatására mene. kerm pedig mihent meg látá. mondá néki. hogy hogy, hát a vitéz Ivon. el árult engemet. noha ö benne volt leg nagyob bizodalmom. ö benne menyi vitézséget. és jó erkölcsöt üsmértem. még is az ellenségimhez adta magát, hogy engem el veszessen. és el vigye magával a mi én elöttem leg drágáb volt evilágon. nem uram, felelé Ivon. el nem árultalak tégedet, de hü lévén királyomhoz. tsak azért állottam Cromvel mellé. hogy olyan alkalmatoságot kereshessek a melybe szolgálhassam hazámot, a ki is siránkozik. annak a kegyetlennek törvénye alat. a ki ellensége az oltároknak. a három országnak. és az egész nemeségnek, semmidet el nem vettem. hogy az ellenségednek adtam volna: az a személy akiröl szollasz. nem lehetet atiéd, mivel hitet adot volt másnak. minek elötte kezedhez eset volna. üsmérem magam jó erköltsödöt. és reménlem. hogy minek utánna. bizonyságot tettél volna az eleonora jó erkölcséröl. a tévelygésedböl viszá térsz. és amenyek meg hatván szivedet. te lészesz még. leg buzgóbb oltalmazoja. ami királyunknak: ugy tettzik mint ha ezek a szavai Ivonnak, jövendölések lettek volna. mivel, Cromvel halála után. monk generalis londinumban menvén. a tengeri segittségel. ugyan kerm volt az egyik. a ki hadi hajokal kiséré ángliában masodik károly királyt. a midön viszá tére. hogy királyi székiben üllyön.
kerm pedig nem lévén még akor ebben a szándékba, nem is felele semmit is olyat. Ivonnak, a melyböl észre vehette volna. az illyen változást. mind azon által az egéssége minden nap jobban helyre jövén. valoságal kezde gondolkodni szeretetéröl. azután a dom valesco, és adom fernánd hozája valo szorgalmatosagok. és az eleonora kegyes intesi. tsak lassanként a békeséges türéshez szoktaták.
(III. Mulattságos napok: 45)