néki. hogy nem kellene magát anyira el hagyni. látod vitéz Ivon mondá néki, pirulva. hogy valoságal aszony vagyok. Ivon erre nem felele, hanem tsak arra vigyáza hogy miben szolgálhason néki. viszá küldé uesbit dom fernand mellé. és meg hagyá néki. hogy mindeneket küldene el melölle. olyan szin alat, hogy lunleinek. nagy beszéde volna véle. a mely az anglusokot tekénti, uesbi ezt véghez vivé, és meg jelenté dom fernándnak, hogy lunlei mindgyárt. oda érkezik. lunlei pedig Ivonal, a dom fernánd házában érkezvén mint egy reszketve, de mint hogy a hajokban lévö kis házacskák. nem világosak. azért dom fernánd is mindgyárt meg nem üsmérheté, ugyan öis kezdé el a beszédet mondván. vitéz lunlei. elötted látod azt. aki annyi tisztelettel és tsudálkozásal vagyon hozád. mint a menyi gyülölségel. és gyanakodásal volt. uesbi gondolom hogy meg mondotta néked az okát. hanem felejsd el amiben véthettem ellened, és mond meg az én kedves eleonorámnak, miben vagyon dolga. akiért kész voltam meg halni, és akiért kivánom eletemet. ezekre a kezét nyujtá. és lunlei közeleb menvén. hozája, felelé néki. kedves dom fernandom. az igasságos dolog hogy viszá adgyam néked eleonorát. de miben legyen azö állapottya azt néked kell mondani., dom fernánd könnyen meg üsmervén a szavát. és nem kételkedvén abban hogy nem ö volna a dom valesco leánya. a kezét meg szoritá. és fel szoval mondá. eleonora. kedves éléonoram. ugyan magad vagyé az akit én ohajtok. ezeket a szokot szaszor el mondá. és nagy örömében, sirásában, soha sem tudta hogy mit mondgyon. de végtire azt akará meg tudni. hogy mitsada szem fény vesztésböl lehet a. hogy lunlei egy személy legyen eleonorával. és száz féle kérdést teszen vala tölle egy szers mind.
Eleonora észre vévén. dom fernándnak minden tselekedetiböl., hozája valo nagy buzgo szeretetét., nem kételkedheték hüségében. keré is ötet nagy szeretettel. hogy tsendesitené meg magát. ne hogy valamely ártalmára légyen. és minek utánna Ivont bé mutatta volna neki, mint olyat. aki méltó volna betsületére. és meg üsmértette volna véle beátrixot. uesbi helyet, elé beszéllé néki minden historiáját., a melyért nagy szeretetben. és tsudálkozásba esék. dom fernánd is azután elé beszéllé hogy miket tselekedet azért hogy meg találhassa. és hogy montros a miket mondot volt nékie felölle. tsak arra valo
(III. Mulattságos napok: 40)