ez a három személy pedig olyan drága volt elöttem. hogy tsak azö veszedelmekre kelletet vigyáznom
Agenor és timant. rendelést kezdének tenni. és olyan bátorságal várok az ellenséget, hogy azon mások meg ijedtek volna, ezeken a tolvajokon kivül. elsöben álgyukal. azután flintákbol egymáshoz lövénk. a hajok egymáshoz horgolák egymást. és akor kezdödék el a hartz. és mindenikünknek. egy egy ellenségel volt baja.
Én leg inkáb az ellenség kapitányára vigyázék. a ki is már a mi hajonkba akart volna ugrani. és közelitvén hozája, sokáig hartzolánk egymásal, egy máson egy nehány sebet ejténk, de az utolso a melyet ejték rajta., ugyan el is végezé életét., és le esék halva. a kor a hajojában ugrám,. és utánnam jövének timánt és agenor., a kik is sokat meg öltek volt. az ellenség közül.
Az ellenség hajojában menvén. kiáltok. hogy egyet se hagyanak meg életben., de a kapitányok halála igen meg rettentette volt öket. és tsak nem nagyob része halvais feküt. a többi kegyelmet kérvén töllünk, meg kegyelmezénk nekik.
A hajot meg visgálván igen drága predát találánk benne; agénor egy reszit el osztogatá a tolvaj hajon lévö raboknak akiket is a mi hajonkban hozatá, részt ada belölle. a tolvajoknak is. akiknek a hajot is viszá adá. olyan szabadságal. hogy oda mehetnének. a hová szeretik és a töb nyereségel a hajonkban viszá térénk. addig amég az atyám ebben foglalatoskodék., és timánt pedig abban, hogy a holt testekröl., és a sebesekről rendelést tegyen, én addig a házban futék, ahová zárták volt felidát. ki sem mondhatom mitsoda állapotban találám. és szüntelen tsak azon igyekezet. hogy meg szabadulhason kezek közül azoknak. kik mellette voltanak., áh kedves Cleodonom. mondá. mihent meg láta. lehetétté neked azt meg engedni., hogy ate felidádot bézárják. a midön veszedelembe forogsz. ágénor, és timánt. tsak olyan keveset tartanaké azén bátorságom felöl. gondollyáké hogy en nem verekedtem volna ugy mint ök.? hogy meg oltalmazam az ö életeket. és a tiédet.
(III. Mulattságos napok: 241)