az atyamnak is nagy kedve lett volna. arra. de mint hogy abban modgya nem volt azért azon igyekezet hogy azt ki verje az elmémböl. mint hogy pedig olyan tanulásban foglalatoskodtam. a mely hozám illendö volt tsak anyiban kivántam a timán után valo menetelemet, amenyiben érzettem hozája baráttságomot, én pedig már tizen hat esztendös lévén. azö elmenetelinek volt már tizen ött esztendeje., azon idö tályban. agenornak, hirét hozák hogy egy hajo érkezet volna indiábol. a mely hajo mind hirt hozot volna timánt felöl. mind pedig sok joszágot küldöt volna ahajon., az atyam mindgyárt postára ült. és azon városban ment. ahová erkezet volt ahajo. és mindeneket ugy talála. amint mondották volt néki., a hajos kapitány jo akaroja levén timántnak, mindeneket igazán. kezében adá az atyámnak. a miket küldöt volt tölle.
Azután. elé beszéllé néki, hogy timánt sok joszágot gyüjtöt, ót meg is házasodot egy anglus leányal. és viszá akarván térni galliában, egy hajora rakta volt minden gazdagságát, a feleségit is ugyan azon hajora tette volt terhesen. meg parancsolván néki, hogy agenorhoz menyen lakni. de sokáig nem halván hirit se felesegének. se joszáganak., sokára meg tudá hogy az a’ hajo elveszet volna és tsak két hajos szabadult volna meg., akik ezt a szomoru hirt vitték meg néki.
A kapitány ismét mondá. hogy timánt azon igen nagy keserüségben volt. de az Isten rendelése alá vetvén magát. ismét a kereskedésre adta volt magát. és négy esztendö mulva olyan gazdagá lett., valamint annak elötte. az joszágát pedig ismét galliában akarván küldeni. az ö hajojára rakta., mint hogy timántnak régi jo akaroja, azért bizot is benne. hogy agenor keziben adgya joszágát. amint hogy igazán. oda is adgya. ö pediglen rövid idö mulva ismét viszá fog térni indiában. timántnak pedig szándéka a. hogy addig onnét meg ne indullyon, valamég ö viszá nem tér. Agenor ezen a hiren igen el keseredék, szánakodván timánton.. hogy feleségit. és gyermekit egy szers mind vesztette volna el. azután az atyám kéré a kapitányt. hogy meg ne indulna hire nélkül. és a portékával viszá tére házához. nagy örömel, az anyám pedig igen siratá a timant feleségit. én is látván az ö sirását. olyan keseruségben valék. hogy agenor látván örömel hogy én is kesergek a más nyomoruságán. meg ölele. és szivetitkát meg mondá.
(III. Mulattságos napok: 221)