részit ide hoztam neked. hogy addig ved hasznát a még viszá térek. vagy leg aláb még hiremet hallod.
Agenor halván ezeket a szavait timántnak, a szive meg esék rajta. és azon igyekezék hogy olyan veszedelmes uttyárol le verje. és látván hogy tsak haszontalan volna minden tudományát arra forditá. azután. hogy arra vehesse., hogy had mehessen el véle együt. és legyen része neki is aveszedelemben., akar mely okokot ada is eleiben, de timant erre sem álla rea, azután el butsuzván az atyámtol., az anyámtol is el butsuzék.
olyan nemesi indulatbol volt az el menetele. hogy még annál nehezebnek tettzék az én atyámnak,, és sok sirásal válának meg egy mástol., timánt azután olyan hajora üle. amely indiában igyekezet,. az atyám. mihent ezt a vigasztalását el veszté. egy kis joszágocskájában mene., a mely még meg maradot volt a sok joszágitol.
oda. érkezvén. az atyám minden tehettségit arra fordittá. hogy engemet jól nevelhessen, minden ideit, a tanulásra. és én ream forditotta, illyen formában tölténk el tizen ött esztendöt. nem halván semmi hirt timán felöl Agenor. szüntelen beszéllet nékem felölle, és a hozája valo szeretetre intet, de mindenek felet azt hagyta, hogy igen nagy háláadásal legyek szivemben hozája azért. hogy el hagyta volna hazáját attyafiait és jó akaroit, és mindenét. azért. hogy kereshessen anyira valot a melyel. engemet szerencsésé tehessen,
Mert ugyan is azt tud meg. hogy timant még tsendeségben élhetet volna., ha bövségben nem let volna is., se felesége. se gyermeke nem volt, hogy ha én meg huzván magamot. türhetö képen éltem az én tselédimel. ö sokal jobban lehetet volna mint. én, egyedül. lévén,, mind azon által a gyermekeimhez valo szeretétiért. veszedelemre tette magát. az a nagy kivánság., hogy a gyermekeimet abban az állapotban láthassa, a melybe lehettek volna. hogy ha joszáginkot. el nem tekozoltuk volna, olyan utra vitte ötet, a melynek hoszaságátol meg kelletet volna ijedni. hogy ha valoságos baráttsága nem let volna,
Az illyen sok szori beszélgetési az atyámnak. igen ohajtaták velem hogy meg üsmérhessem azt jó, és ritka atyafit. értésére is adám némelykor az atyámnak. hogy mitsoda kedvem volna utánna menni.
(III. Mulattságos napok: 220)