mentöl aláb valo vagyok, annál többet fognak rolam roszat mondani. ne gondollya azt felséged., hogy én arra töb okot adgyak; Etelgivátol, ne is várjon egyebet. hanem azt a tiszteletet, engedelmeséget. amelyekel minden tartozik az ö királyához. ezeknél kedvesebet felséged nem nyér fáradsági után. amitsodásnak ma tettzik néked Etelgiva, olyan lészen ezután is. és ha felségednek valamely más szándéka vagyon irántam. kérem hogy vegye viszá ajándékit, és hagya meg ártatlanságomot. Etelred oly igen el tsudalkozék ilyen beszédin
egy olyan leánynak mint Etelgiva. hogy nem lehete félben hagyatni véle beszédit, és azö szemérmetes. ábrázattya. el hiteté véle mind azt. amiket mondot néki. és azö okoságal valo jó erkölcsiért. anyira kezdé ötet betsülleni. valamenyire szereté. egy kevés ideig tsak reája nézet. nem felelhetvén néki. vegtire mondá. tsudálatra melto Etelgiva. egy olyan erös szeretet. mint az enyim. nem veszi mindenkor kalauzul az okoságot meg vallom, hogy azokbol az érdemidböl. amelyeket benned szeretek. azt ki vettem volt, a mi ellenire lehetet volna szerencsémnek, noha atészi a többit is betsesebbé. azért nem hogy el távoznám szándékomtol. de még inkáb meg erösittem, az a jó erkölcs. a melynek akarod áldozni az én jó téteményimet, ugyan az is tölt bé tégedet azokal, és oly igen vigyazván ate ditsöségedre, valamint a magaméra. és olyan figyelmeteségel. szorgalmatoságal. és tisztelettel. akarom a szivedet meg nyerni. mint a melyet várhatnál akár kitöl mástol., egyebet nem kivánok tölled, hanem hogy azokot ugy vegyed. nem ugy mint királyodtól. hanem mint olyan embertöl. aki anyira szereti jó erkölcsödöt. mint szépségedet
Enged meg had tölttsem bé azt a kedvemet hogy had tegyelek szerencsésé tégedet, had lassalak, szereselek, és hadd adhassam minden orában jelit szeretetemnek. ennél egyeb jutalmat nem várok.
Ah! felséges király. felelé Etelgiva, aki is nagyon meg türközteté magát. hogy el titkolhasa szive indulattyát., nem volna evilágon hozám hasonlo szerencsés. hogy ha illyen szándékid volnának. de nem illik én hozám az én királyomnak akarattya ellen tusakodnom.
(III. Mulattságos napok: 186)