Azután oda szolitván az apját. és editát. mondá. nékik. ez a ház. es a mi benne vagyon Etelgiváé. it fel találhattya mind magának. mind néktek. a mit kivánhat. a mely aszonyokot itt fog találni. azok szolgái. és atöbbiröl olyan rendelést tegyen. amint néki tettzik.
Ezekre a szokra el butsuzék töllök, és szabadságban hagyá öket. hogy gondolkodhassanak szerencsejek változásán. alig mene ki a házbol. hogy Edita arra kéré Etelgivát hogy néznék meg aházakot; Etelgiva rea álla. és a midön a házakot kezdék járni. feles tselédeket találának. akik mindenüt el hordozák öket. a ház nem volt nagy, de igen alkalmatos. és drága öltözetekel volt fel ékesitve;
Etelgiva a maga hazában találá az aszonyokot., és a melyik azok közöt elsöb volt, az Etelgivát olyan kis házban vivé. a hol sokféle köntösököt, és vég matériákot mutata néki. más ezeknek örülhetet volna, de Ételgiva ugy tekinté mind ezeket. mint olyan kelepczéket, a melyekben akarják ejteni azö jó erkölcsét.
Edita noha igen okos volt., mind azon által nem gondolkodot olyan formában. és mint hogy soha életében ollyan nagy alkalmatoságban nem volt mint akor, azért örülni kezde. és mondá. mitsoda szép dolog akirályság., aki illyen Czifra dolgokot tselekedhetik. a ki anyomorultakot meg segitheti. a ki a szegényt gazdagá teheti.
Ha mind ezek az ajándékok felelé Etelgiva. más szándékbol volnának, valo hogy szerencsések volnánk. de kedves Editám. a szeretet annak kezdöje. és az el törli minden érdemit,. edita látván hogy tsendeseb elmevel volna, kérdé tölle. hogy miért volt mind addig olyan nagy halgatásban. Etelgiva felelé erre. mert mindenkor attol tartot hogy tsak azon igyekeznek hogy a király kezében adgyák. és ha oda érkezésekkor. a királyt ót találta volna. már azt fel tette volt magában hogy ettzaka valamely klastromba szökjék, fö képpen, ha látta volna. hogy valamely illetlen dolgot kivánt volna tölle.
(III. Mulattságos napok: 183)