a leánynak azért töb keserüsége volna mint öröme. és anyira ki tettzet belölle a jó erkölcs, hogy még elöre által látá, hogy ehez a nyereséghez. nagy bajjal jutna a király. ugyan ezért nagyobra is betsüllé Etelgivát, és fel tevé magában. hogy mindenekben fogja segiteni tanacsával., azonban pedig meg jelenté néki. hogy estve kellene meg indulni, azután különösön vévé amester embert. akinek is. ismét egy erszény aranyat ada, meg hagyván néki. hogy végeze el a városon minden dolgát. ugy hogy nekellesék. viszá jöni. mivel akirály parancsolattya. a, hogy többé a mesterségit ne üze. a mester ember ennek a kedves parantsolatnak ellene nem álla. és azt fogadá hogy mindenbé bé tölti a király paransolattyát. azért tsak hamar él is rendelé kevés dolgait. kork pedig el hagyá ötet.
A meg indulásnak ideje eljövén. a mester ember, abban az uttzában vivé a leányát. és editát. ahová kork mondotta volt néki. ót egy hintot találának. és belé ülteték öket. mint hogy az út hoszu nem volt, azért tsak hamar is el erkezének, és a sok gyerttya világnál. leg elöbször is korkot üsmeré meg Etelgiva. a ki is a hinto mellé menvén. a kezét nyujtá Etelgivának. Etelgiva pedig szépen a kezit adván néki. mondá. uram. haazt akarod hogy nyughatatlanság nélkül vegyem a betsületet melyet velem tselekeszel. mond meg azt nekem. ha egyedül vagyé itt.? kork észre vévén hogy mit tennének ezek a kevés szók. és a néki rendeltetet házban vivén ötet., mondá néki, itt már aszonya vagy ennek a háznak., én itt tsak azért vagyok hogy meg mutassam néked az házakot senki én velem nincsen. és az. aki nyughatatlanságal varja itt lenni. tsak olyankor fog ide jöni. amidön semmitöl nem tarthatz. uram felelé néki keményen méltoztassál gondviselöm lenni a mellet. tudom hogy mitsoda tisztelettel tartozom néki. a szükséges hogy meg tudgya. hogy ha. király is. tisztelettel tartozik az ártatlanságnak.
tiszteletre méltó Etelgiva. felelé neki kork, akirály tégedet igen szeret. tsak holnap látod meg ötet, ö néki is kell néked meg mondani szándékát, de azal által nem hágom parancsolattyát. ha azt mondom néked. hogy magának nintsen anyihatalma magán. mint neked vagyon rajta., és hogy tsak rajtad áll. hogy magadot tiszteltessed véle.
(III. Mulattságos napok: 182)