néki. akirályt. és mint hogy a valamely nevezetes nap volt. azért Etelgiva akirályt egész fényeségében láta. és a szivét meg sértve érzé. a képe anyira el foglalá elméjit, hogy tsak etelred volt esziben, tsak rolla beszéllet, és gondolkodot. abban az idö sokal iffiab lévén., nem figyelmezet arra hogy gyönyörüségel gondolkodnék a királyrol. de az ö attyafia Édita. egy kevesé idöseb lévén nálánál. anyiszor kezdé boszontani a királyal. hogy észre vévé magát. és meg üsmeré szomoruságal. hogy hajlandoság volna szivében.
Azután magára sokszor meg haraguvék nagy kevélységiért, a mely, az ö királyára merné véle emeltetni szemeit. de akár mely keményen bánt is magával. de azt tsak érzé magában. hogy a szive. fellyeb valo rendénél. és az Etelredhez valo hajlandosága. még nevekednék. látván maga is helytelen hajlandoságát. nem lehete hogy azt ki ne nyilatkoztassa Editanak. kérvén arra ötet, hogy azt verje ki az elméjiböl. és mondá néki. én ezt soha sem vallottam volna meg neked, hogy ha te fellyeb valo rendü emberekhez járhatnál, mint mi vagyunk., és ha jól üsmérem is hozám valo baráttságodot. de meg nem mondottam volna néked esztelenségemet. de mint hogy tsak egyedül vagyok. gyámol. és jó akarok. nélkül. és tudom hogy szeretz engemet, azért reménlem hogy meg szánod esztelenségemet., és okos beszédidel. el hagyatod hajlandoságomot
A szép Etelgiva. eszerént beszélget vala gyakorta, az attyafiával, a ki is minden modon azon igyekezék. hogy azt ki verje az elméjiböl. amint hogy már azt gondolta volt mindenik. hogy azt végben vitték. a mint hogy már emlékezetet sem tettek egy más közöt a királyrol. Etelgiva már a nevét sem emlitette., a mikor, az ablaka alat el ment. a mint már meg mondottam. de a sok ló dobogásra. a nagy zajra. hogy hallotta, az ablakra futot. és el ijede, hogy meg látá Etelredet. a ki is sokal szebnek tettzet néki. mint annak elötte tettzet volt; az ablakot nem meré bé zárni. vagy is inkáb. arra anyi ereje nem volt. és abban az orában a király hogy igen kezdé szemlélni ötet. azért mind el felejté azt, amit fel tett volt magában.
Az ablakban maradván. a királyt kiséré szemeivel. és szivével, mind addig amég láthatá. és azt is észre vette. hogy a király egy
(III. Mulattságos napok: 178)