hozája. olyan szin. alat hogy valamit dolgoztasson véle, beszédben erede véle. és tudakozodni kezdék, tselédiröl. és munkájárol. a mester ember látván. hogy Czifra köntösben volna., szemérmetességből. tsak egy nehány szoval felele néki. kork azt észre vévén. beszéltetni akará. és mondá néki. tudom hogy emberséges ember vagy., és hogy szegénységben vagy. ne titkoly semmit el elöttem. azt mondgyák hogy egy leányod vagyon. és egy atyád fia mellette. akiket jol nevelted; de a tehettséged nem engedi. hogy jól el helyheztessed öket. ha ez igy vagyon, azért kéttségben ne esél. mivel olyan királyunk vagyon a ki a népit szánnya, ha tudná ate szegénységedet tégedet meg segitene. anyival hogy jól férhez adhatnád leányodot
Ah’ uram., sok dolgok volna akirályoknak, ha boldogoká akarnának tenni mindeneket., akár mely szánakodo legyen a miénk. de hogy reménlhetném én azt. hogy kivenne a szegénységböl. mivel én néki soha semmi szolgálatot nem tettem. leg aláb valo lévén az országában. a leányom. és az onokám valo hogy elég szépek. de okosok. és nem akarnak senkivel is üsmerkedni
Mind azon által. mondá kork. én akarnám öket látni. énnekem elég üsmerettségem vagyon udvarnál., és én öket valamely nagy uri aszony mellé tehetném, a kinél ajó erkölcsöt gyakorolhatnák. hogy pedig meg mutassam néked, ki huzván egy erszényt tele aranyal. hogy szolgálni akarok néked. veddel el az erszényt. és segittsed magadot, addig a még én öket el helyheztetem.
A kork kérésin. és az ö nagy ajándekján. el hüle a mester ember. és sokáig nem tudá hogy mi tévö lenne. kork azt látván. mondá néki. ne fély. nem azért jöttem ide. hogy a leányidot meg tsallyam. én elötted akarok vélek beszélleni. amit tselekeszem veled, tsak a szánakodás viszen arra.
Ez a beszéd meg bátorittá az öreg embert. és látván korknak okos ábrázattyát. és szép beszédit., hitelt ada szavainak. és minek utánná nagyon meg köszönte volna ajándékját. égy kis parasztos házban vivé ötet. ahol találá Etelgivát, és a társát, kik a varrásban foglalatoskodtanak. Etelgiva ha igen közönségesen volt is öltözve, de az ö szépsége. a kork szemeiben tüdöklék. és soha annál szeb személyt nem látot volt., és a kis fejér és piros abrázattyával. kék és
(III. Mulattságos napok: 175)