szeretek., azután elö beszélle neki mindeneket. és hogy mitsoda keserüségben volt. hogy ismét nem láthatta azt a személyt. mikor háza elött el ment. néked kel hát. kedves korkom azt fel keresni, fel találni. és nekem meg mondani. hogy ha az a szép személy, az országom bélié, ha a városban lakiké. egy szoval. neked kel arra modot találni. hogy láthassam. néki meg mondgyam szeretetemet, és hogy szeretessem magamot tölle.
kork meg tsendesedék, látván hogy a kiraly szomoruságát. az uj szeretet okozná. minden képen vigasztalni kezdé. és reménséget ada néki. mondván. felséged abban bizonyos lehet hogy azért mindeneket végben viszek. hogy kedvedet tölttsem, és talám még estvéig is meg tudhatod a mit akarsz tudni; de uram légy tsendeségben. és azt visgáld meg, hogy senki ugy meg nem érdemli a szeretetet mint Ételred. és aki a szepség mellet olyan rendben. vagyon, akinek. a világon lévö szépek. ditsöségeknek tarttyák engedelmeskedni.
A király erre. nem felele. hanem tsak meg mosolyodék. de hogy valamely bizonyost tudhason a maga sorsárol. kezdé sürgetni korkot hogy menne el a dolgában fáradozni. és meg hagyá néki. mind a titkot. mind a szorgalmatosságot. kork mind a kettöt meg igérvén. az udvarbol ki mene. fel tévén magában. hogy addig viszá nem térne, a még végire nem menne mind annak a mit meg akarnak tudni.
kork olyan szorgalmatoságal. mene mindenektöl végire. hogy sokára meg tudá. hogy az a személyt, a ki oly nagy szeretetet gerjesztet a király szivében Ételgivának nevezik. anya nincsen. az apja mester ember lévén. egy klastromban neveltette volt fel. tizen ött esztendös koráig. és hogy valamit nyert. mestersége után., azt mind a leányára költötte. hogy jol neveltethesse. de meg szegényedvén, ót továb nem tarthatta, és két esztendötöl fogvást. a klastrombol ki hozván. a háznál. igen magános életet élne. és magát. tsak az áitatos. és a háznál lévö dolgokban foglallya, más mulattsága nintsen, hanem egy leány attyafia. aki szép, és okos lévén. igen szép egyeségben élne véle.
kork ezekre végire menvén. az Etelgíva üsmeröitöl. gondolá hogy már az is szükséges, hogy az mester ember házához menyen, és hogy maga is meg lássa. amit mondottak volna felölle. kork oda menvén
(III. Mulattságos napok: 174)