is vit arra. mond meg igazán. a betsületemben jár. Aszonyom felelé néki. a lábaihoz borulván. az én elöttem olyan drága hogy azért életemet sem szánom még többet is akart volna mondani, de a szova, a melyet el nem titkolá. meg hatá a szivét. Elvirnek, és dona Catharinának ugy hogy mindenik fel kiálta egy szers mind. oh Istenem. edom sebástien.,
Igen is ö felelé erre, a ki az életét neked köszönvén. azt tsak arra akarta forditani, hogy a tiédet meg tarthassa, a kik jelen voltanak. ezen mind tsudálkozni kezdének és nem hagyák szollani. hanem mindenik ölelgetni kezdé. nagy örömel, az alat pedig thamár. és eleonora dona Catharinának. mindeneket elö beszéllének. ugy elvirnek is, a ki ezen igen tsudalkozván. érzé magában a hozája valo szeretetének nagyobodását., el gondolván magában. hogy mitsoda tisztelettel volt hozája. nem akarván magát meg üsmértetni véle., azért hogy mások azt ne gondolhasák hogy egyet értenek. ollyan nagy dolognak is tettzék ez Elvirnek. hogy kegyes hálá ado szokal meg köszöné nékie.
Vegtire hogy sok idöt töltöttek volna a sok kérdezésben. és feleletben. hivaták álvárét, a kinél volt a viz mely meg fejérittse öket. dom sebástien meg mosta az orczáját véle, és olyaná lett mint annak elötte volt dona Catharina. és dom pedre. sürgetni kezdék. elvirt. hogy vinné végben a dom baltazár akarattyát. de ez a jó erkölcsü aszony a ki a maga köteleségit mindennél eléb tette., nem akara reá allani. és arra kéré dom sebástient hogy ne zugolodnék. ha még el halasztaná. azonba az udvar meg tudván mind ezeket. fel szabaditá dom sebastient, és parancsolá a szép és jó erkolcsü Elvirnek. hogy ne várná vegit a gyaszának.. azért eza hazaság meg lön. mindeneknek örömére, thamár pedig keresztényé lett. és az ö hüségit igen meg jutalmaztaták mind Elvir. mind dom sebastien. és álvaréval esze adák.
És a szép Elvir a dom sebástienel valo házaságában meg üsmeré. hogy, ha a köteleséget tsak egyedül a jo erkölcs vezeti. a nagy tiszteletet
(III. Mulattságos napok: 170)