hogy a sidohoz szalada. és mindgyárt hivatá éléonorát. a kinek mindeneket meg beszélle. és mondá néki, hogy mindgyárt irna Elvirnek. és adná néki tudtára mitsoda veszedelemben forog. és hogy ne innék a csokoládéból, a melyet thamár adatna néki a belizá rab legényivel, eleonora ezeket irtozva halgatá., és hamarságal ira, áldván a menyet., a ki goa városaban vitte volna dom sebastient. isák vevé alevelet és thamárnak vivé, a ki is mindgyárt dom sebastien után. ment volt bé a fejdelem aszonyhoz. azért kelleték várokozni a sidonak. mihent beliza meg latá thamárt. nem titkolhatá el néki örömét. és meg ölelvén mondá. kedves thamárom., a te fejdelem aszonyod holnap. kivant örömében lészen. azután parancsolá néki, hogy vinné zelimet dona elvirhez. hogy csokoládét adgyon néki, ezekre a szokra tsak nem el hala thamár. és mint hogy beliza. többet nem monda. néki, azt gondolá hogy talám zelim nem tudná egészen. hogy mit biztanak reája. ö is örömet kezde mutatni a fejdelem aszony elöt. de alig mene ki a házábol., hogy a sidó alevelet oda adá néki.
thamár hogy dom sebastienel beszélhesen mindgyárt a sidóhoz mene, meg örüle hogy ót találá éléonorával egyut, de nagy keserü halgatásban találván öket, gondolá. hogy ök is azon nyughatatlanságban volnának valamint ö. de a zelimet amitsoda állapotban látá, azon anyira el tsudálkozék hogy meg állapodék egy kevés ideig az ajtoban., az ajto pedig nyitva lévén. thamár. azon bé mehetet. hogy ök. meg nem hallották, dom sebastien a kereveten ült, a fejét akezére hajtotta, és ugy hullatta könyveit. éleonora pedig által elleniben ült: a szemeit bé fedte egy keszkenövel. thamár ezt látván. sok féle gondolatok jövének az elméjiben. és mentöl inkáb szemlélné zelimet, annál keveseb rab abrázatot láta rajta. és hogy az ö orczája. nem olyan volt. mint a szerecseneké szokot lenni. ezt ö annak elötte is észre vette volt. de akor jobban meg visgálván. gyanakodásban esék. és mint hogy eleven természetü volt dom sebástienhez közelgete. a ki is mint az álombol fel serkenvén. reája veté szemeit.
Akor hirtelen fel kele, ugy eleonorais. és mondá szép thamár. mitsoda szándékban jöttel ide. és mitöl vagyon. hogy isák tudtunkra nem adta, én hamaréb jöttem ide mint ö felelé thamár. és azt kérdem
(III. Mulattságos napok: 160)