dom sebastien pedig annál nagyob szorgalmatoságat mutatá belizához. hogy valamit meg sejdithessen szándékaban ez a szorgalmatoság anyira meg tettzék belizának. hogy ötet választá. annak végben vitelire. és el végezvén dom baltazaral. hogy meg étessék elvirt, azt gondolá, hogy a jobban meg nem lehetne mint a csokoládéban, mivel beliza minden nap ivut csokoládét. hogy ha pedig ugy talalna történi. hogy valamit észre vennének. könyü lesz néki a rab legényt fel áldozni. és tsak ötet vádolni azal, mint hogy tsak ö fözné egyedül a csokoládét. az okoság nem követi rendszerént avétket. és ugy tettzik mint ha. az Isten rendelése. meg homályosittaná azoknak gondolatit. kik azt követik. azért hogy meg ne láthassák. okoskodásoknak fogyatkozását.
Beliza. nagy türhetetlenségel várván. az Elvir veszedelmét. magának nem ada anyi idöt. hogy mindeneket jol meg visgálna, és tsak a maga gondolattyát tekintvén. hivatá dom sebastient, és különös házban vivén. mondá néki. Zelim, ate hozam valo jó szolgálatodért. egesz hitellel vagyok hozád, ate szerencséd bizonyos. hogy ha engedelmeségel viszed végben akaratomot. és ha a titkot meg tartod. esküdgyél meg Zélim nekem. elsöben. minek elötte meg mondgyam szándékomot. dom sebástien vévén mindgyárt észre hogy miben volna a dolog. fel fogadá néki. hogy mindenekben fog néki engedelmeskedni. beliza ezen meg örülvén, mondá néki. ihon végy ebböl a porbol, a keziben adván. egy kis arany skatulyát. és vessed a csokoládéban holnap. és magad elviszed oda, ahová thamár fog tégedet vezetni. mindenek felet. vigyaz hogy bé vegye az, akihez küldelek, mind ezeket tarttsad titokban. és légy bizonyos. igen nagy jutalomban.
Dom sebastien el hitetvén magával. hogy thamár. egy értelemben vagyon belizával, és hogy a vicé király néhoz fogják ötet vinni. azért mindgyárt is magára vállalá ezt a rettentö dolgot. azért hogy azt meg gátolhassa. és minden igérvén a fejdelem aszonynak. a skatulyát kezéböl el vevé. és nagy örömbe hagyá. alig mene onnét ki.
(III. Mulattságos napok: 159)