más nap. éppen azon a napon. amelyen dom sebastient belizához vitték. és a városra mene. hogy eleonorát valahol elöl talállya.
Mint hogy eleonorának is. hasonlo szándékja vala. öis ki mene az udvar felé hogy láthassa thamárt. mint egy egy mást keresék. tsak hamar meg is találák, és egy máshoz közelgetvén. eleonora mondá. ugy tettzik mint ha akartál volna velem beszélleni nem tsaltamé meg magamat, vagy lehetéké valami hasznodra? igen is lehetz felelé thamár. hogy meg bizonyithassam a vicé királynénak. hogy olyan hü vagyok hozája mint magad. az ö nyomorusági meg hatoták szivemet; belizát tsak kételenségböl szolgálom. az ö szeretetit. utálatoságal tekintem. és akár mely veszedelmes légyen. szivemben ilyen gondolatot tartanom, de azt el nem tagadom elötted, és hasznodban jár., hogy azt el titkollyad. én mindenekben kivannék szolgálni Elvirnek, de mit tsinállyak azért., hogy ha nem tudhatom a szive titkát, és hogy tudhatom azt meg, ha nagyob bizodalomal nem lesz hozám., tenéked kel hát okos eleonora bizonyságot tenni néki az én hozája valo hüségemrol. tselekedgyed had legyen az a vigasztalása. hogy vehesse leveledet., irj néki. ad ide leveledet és válasz hozok reája. akor mindenitek meg fogja látni. hogy hihettek a hü thamárnak., ha szinte igazságal nem beszélsz is hozám mondá éléonora. de meg tselekeszem a mit kivánsz. mivel a termeszet szerént valodolog. hogy meg irjam annak, a kit fel neveltem. hogy mitsoda keserüséget szenvedek tölle valo távul létemért. és hogy már többet nem tselekedhetnek velem. a mit tselekedtek. de hol talállyalak. hogy a levelet oda adgyam? thamár gondolkodván egy kevésé. felelé. keresd fel az sidot isákot. ötet mindenek üsmerik. ad oda néki, beszéllek én véle. az iránt. Isten hozád. továb nem beszélhetünk egymásal, ne hogy valaki egy másal kapjon. és el válának egy mástol. eleonora örüle azon hogy a sidot isákot nevezte volna néki. és a szállására mene hogy irjon Elvirnek, thamár a beliza udvarában érkezvén. ót találá isakot. a két rab legényel, aki várta hogy belizához mehessen., thamárnak pedig meg akada a szeme a rabokon. és jól meg tekintvén öket. mondá a sidonak. tsak lassan. e mindenik szép két szerecsen.
(III. Mulattságos napok: 155)