az urának. nem akarván tölle meg valni. ö is meg festeté magát, hogy véle lehessen. imár tsak a volt a kérdés hogy menyenek belizához.
a melyet még igéré nékik más naprá a sidó, azután. dom sebastien és eleonora. magok közöt el végezék, hogy egy másnak. mindent tudtára adgyanak, és a sidó házához gyüllyenek esze, azután meg válának egy mástol.
Noha mind ezek nem láttzottanak is valamely nagy dologra menni, mind azon által dom sebastien igen nagy örömben volt, látván hogy közeleb lehet Elvirhez. és minden orában halhat valamit felölle., olyan nagy reménség is szállá meg azö szivét. hogy annak ambár okát nem tudhatta is. de a néki tettzet.
A valoságos szeretet hamar meg ijed. és magának könnyen hizelkedik. egy semmi kéttségben ejti. és egy semmi meg vigasztallya. dom sebastien is örömel gondolkodot azon, hogy valamit akor tselekeszik. azt mind Elvirért tselekeszi. és noha azö tselekedete masnak ok nélkül valonak tettzet volna is. de ö néki a szükségesnek láttzot lenni. Eleonorának hasonlo gondolati valának, és ugy tettzet néki. hogy már nem félthetné Elvirt. mivel dom sebastien goa városában volna. azért nagy tsendeséget is érze szivében. hanem tsak a volt az elméjiben., hogy mi képpen beszélhessen thamáral. hogy meg láthassa miért integetet néki. eza jó rab leány pedig vévén észre. hogy Elvir nem volna tellyes bizodalomal hozája. ö pediglen azt egészen meg akarván nyerni, azt tette volt fel magaban hogy eleonorával. beszéllyen. és irason véle az aszonyának. a kinek az had légyen valamely kevés vigasztalására. ugyan ezen okbol is integetet eleonorának, de látván hogy nem felene néki. azon igen meg szomorodék. ugy anyira hogy még elvir is észre vette szomoruságát.
Elvir pedig azt nem magyarázá ugy a mint kellet volna, hanem annak más okát adá. és még inkáb meg tartoztatá magát thamártol. ennek a leánynak pedig igen éles elméje lévén, által látá az Elvir gondolattyát, és meg akarván nyerni hitelét. tellyeségel. feltévé magában. hogy minden uton modon tsak fog eleonorával beszélleni,
(III. Mulattságos napok: 154)