A dom lajos házánál pedig az el indulásnak ideje lévén. dona catharina. meg izené a fiának. hogy már ideje volna meg indulni. és tsak ötet várják. de mint meg ijede azon., a midön akit hozája küldöt volt egy levelet ád neki kezében. a mely az asztalon volt. nagy siettségel fel nyittá és ezeket talála benne.
Aszonyom.
Mint hogy szám ki vetésben küldöttek engemet. arra nem kel vigyázni hogy én mely felé veszem utamot. minden féle föld egy aránsu egy bujdosonak, az én földem. közél vagyon ahoz. a kiért kesergek., és még meszeb megyek, hogy el végezem azt az életet; a melyet tsak azért tartották meg, hogy azt nagyob gyötrödésel tölttsem.
Dom Sebastien de Suza.
Dona catharina mindgyárt meg mutatá ezt a levelet dom lajosnak. és az atyafiaknak. mindgyárt tanácsot tartának. és azt végezék. hogy el kellene. ezt a dolgot titkolni, akár lisbonában ment volna dom sebástien, akar az országbol ki ment volna. ne hogy gyanakodásban vegyék dolgát. és ismét meg ne fogják. a mely meg történnék. ha meg találnák. hanem azt kell hirdetni. hogy a parancsolat szerént ajoszágában ment, dona catharina pedig magais arra felé indulna., és az utyában késedelmeskednék. azért, hogy ök néki tudtára adhassák, ha valamit halhatnak dom sebastien felöl. akit titokban kerestetni fogják.
Ezt az okos tanacsot mindnyájan jová hagyák, dona catharina mondá mindenek elött. hogy a fia elöre el ment volna. és ö is utánna menne. a mint is tsak hamar. nevetve a hintoban üle. noha a szive nagy nyughatatlanságban volt. és meg indula, dom lajos. atöb atyafiakal. viszá tére avárosban. hogy alatomban tudakozodgyanak.
Azonban pedig álváré. sokat keringe a dom baltazár háza körül. hogy beszélhetne eleonorával. nem mervén senkitöl is kérdezni, végtire az ablakban meg látá ötet arostélyon által, és integetni kezde néki, de eleonora nem tudván mire integetnek néki. nem üsmervén meg mindgyárt. a legényt, közeleb mene az ablakhoz. akor
(III. Mulattságos napok: 127)