haragal. meg esküvék, hogy magát meg öli. ha abban neki nem szolgál, alváré meg ijedvén. rea álla de azután a volt a kérdés, hogy mennek ki a házbol, hogy meg ne lássák, és lovakot hol talállyanak, tudván azt, hogy dom lajosnál nem adnának, álvárénak kelleték tehát kettöt valahol szerezni. és az is szükséges volt., hogy dom sebastien, az egész napot. néki adgya arra. hogy mindent el készithessen. a dolog pedig vegben mene, valamint ök azt magok közöt el végezték volt. és mint hogy Elvirt reménlette meg latni. azért a többet is használa
mint akár mely orvoság
Ebéd után sokal jobban érezvén magát. fel kele, és fel öltözék, azután az anyához mene, és mondá. aszonyom, botsánatot jövök tölled kérni. a tegnapi dologért, az én nagy szeretetem, és a kár amelyet vallottam meg menthetnek engemet; nagy keserüségben vagyok, de már el szántam magamot. és kérlek azon: hogy mond meg nékem. egészen miben vagyon szerencsétlenségem, és hogy mit kellesék tselekednem.
Élni kell. fiam mondá dona Catharina, Elvir ezt neked parancsollya, és abetsület azt hagya. azután mindeneket meg beszélle néki. és hogy mi okra valo nézve nyerte volna meg. mind a szabadságot. mind az életet. mind ezek a beszédek igen meg haták az ö szivét. de azt el titkola, hogy el titkolhassa szándékát is., és mondá hogy kész volna engedelmeskedni. azután az anya mondá, hogy még két napot kellene várni. hogy az egéssége jol helyre jöjön. mivel a joszága. a hová kel menni igen mesze vagyon, dom sebastien külsö képen mindeneket reá hagya. azért. hogy szabadá hagyák, mivel azt meg sejditette volt, hogy igen vigyáznak reája
A mint is hogy, dom lajos, látván tsendeségben valo letit, nem kezde anyira attol. hogy valamit ne tselekednék. dom baltazár ellen., meg is kelleték néki indulni igen jó regel a harmadik napon: de álváré két lovat tartván készen. éttzaka a háztol nagy titkon ki menének. és lora ülvén, meg viratta elött lisbonában érkezének, és álvárénak egy attyafiához szállának., ahol dom sebástien igen el rejté magát. az ö hiv szolgája pedig el mene hogy valami modon beszélhesen éléonorával.
(III. Mulattságos napok: 126)