esztendöben. de még narancs, fái. és laurus fáji is valának kertében. honoria nagy örömel. el hordozá kedves vendégeit. mindenüt akertben, és ki ki nagy gyönyörüségel. nézte. a sok szép virágot, a sok zöldséget, szép virágos fákot. a melyeknek árnyékában nagy vigasságal sétáltanak. hét oráig.
Azután honoria a szép házait meg mutatá. és a felsö házakban, a férfiaknak, kinek, kinek el rendelé szállását. az also házakot. magának a kis aszonyokal meg tartá. és ezt is el rendelvén, mindnyájan az ebédelö palotára menének. ahol az asztalt teritve találák, octávius mondá honoriának. itt mi az aszony földén lévén. mindnyájan az aszony hatalma alat vagyunk, azt tudgyuk hogy az aszony mitsoda rendbe tarttya házát, azért mi is azon rend alá akarjuk vetni magunkot, én, mondá honoria. valo arend tartást szeretem. de illyen uri személyeknek rendet nem szabhatok. hanem tsak azon igyekezem hogy kinek kinek kedvét találhassam. ugy tettzik mint ha az aszony minket, mondá válerius. idegeneknek tartana. ha nem akarna bennünket. a házánal lévö rend alá vetni, mint hogy tellyeségel azt akarja a társaság hogy törvényt szabjak. mondá honoria. az én gondolatom a, hogy a férfiak idején fel kellyenek. és ebédig. vagy a vadászattal. vagy a halászattal mulassák magokat. az ebéd tizen egy orakor légyen. és a vatsora hét orakor. ennél. se hoszab. se nehezeb törvényt nem tsinálhatok. hát a leányoknak. kérdé Constántia, a kis aszonyok. felelé honoria 11 oráig a házba vagy dologal. vagy egyébel el tölthetik az idöt. hát ebéd után. mitsoda foglalatoságunk lészen kérdé victoria. arra már nekem kell tsinálni törvényt mondá nevetve hilária, hogy ha az aszony azt nekem meg engedi. tekintvén honoriára. én nem bánom hilária, és ugyan nézük mitsoda féle törvény leszen a, mert én is atöbbivel meg akarom azt tartani. az én törvényem abbol áll. hogy ugy mint törvény tsinálo azt hagyom az egész társaságnak. hogy ebéd után. egy oráig az ebédlö palotán beszélgessünk. jó és hasznos dolgokrol. az után ki ki el oszolhat három oráig harom orakor ki ki tartozék. nagy birság alat akertbe jöni, ót mulathattyuk. magunkot; historiát beszelhetünk. őtt oráig. ött orátol fogvást. hét oráig eleget léphetünk a kertben. vatsora után pedig ki ki akor fekhetik le, amikor tettzik, és anyit alhatik amenyit akarja., ha a kedves gondolatok meg engedik. erre mindnyájan mondák. hogy mínd a két törvényt meg akarnák tartani. hát ha hillária a ki atorvényt
(III. Mulattságos napok: 12)