Azt láttyuk, hogy az alexandriai szent egyház, igen gazdag volt, élémosinárius szent janos idejében. aki igen szentül költötte annak jövedelmét, láttyuk a szent gergely leveleiböl, hogy mitsoda nagy bajavala aromai szent egy háznak. a joszágival, amelyek sok országokban valának el szélyedve, ki siciliában, spanyol országban, galliában., mitsoda nagy gondgya vala arra, hogy azokal arabokal, kik azokot mívelték, hogy jól bánnyanak, hogy a jövedelmekböl, a szegényeket segittsék, mind ezeket könnyü el hinni azoknak, akik. egy kevesé tudgyák. aromai birodalomnak nagyságát, és gazdagságát, ahol közönséges dolog volt, egész falukot testálni egy jó baráttyának, a pogányok templomíhoz sok joszágok valának, rendeltetve, igen nagy summa pénz kivántatot esztendö által azö áldozattyokra, játékokra, és más bálványozo Ceremoniákra, a mely keresztényeknek el vették joszágokot, a bálványok templomira adták, euseb. vita Const. III. C.35.
Ezek a templombéli nagy joszágok, egészen a püspökök kezeknél voltanak, Conc. antioch. an.341. Can.ult. de azon idöbéli szent püspökök, nem hogy azon örültek volna, de söt még azt az idöt szánták amelyet annyi sok gond viselésben kelletet el tölteni, szent agoston. egy nehányszor viszá akarta adni a szent egy házának joszágát, de anép nem akarta viszá venni, possid. vita. C.24. Chrysostomus szent János. azt hányá akeresztények szemére, hogy azö fösvénységekel, és keménységekel., arra kénszeritették a püspökököt, hogy a szent egy házaknak, bizonyos joszágokot szerezenek, azért, mert a szüzek, az özvegyek, és más szegények, meg holtanak volna éhel, hogy ha tsak az alamisnára birták volna magokot, mint az elsö idökben, abbol két rendeletlen dolog következik, mondgya eza szent, ti magatok hevertek, és az Istennek papjai, hozájok illetlen dologban foglalatoskodnak, és meg másut, apüspökökön nagyob gond vagyon, mint sem atisztartokon, és a gond viselökön. és atí lelketek üdveségéröl valo gondolkodás helyet, minden nap olyan dolgokért busittyak öket, a melyek a szám vévöket, és szám adokot illetik, meg
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 431)