app.st.aug. a kilentzedik saeculumban., még az a szokás tarta, hogy a nagy böjtben a törvénykezés meg szünt. se fegyvert nem viseltenek, se nagy szükség nélkül, nem utoztanak, nicol. ad Consulta bulgar C.44.45.46..
Mind ezek a külsö tselekedetek, apenitentziát tekintették, a melyert valának rendeltetve aböjti napok, azért is halaszták nagy böjtre, a keresztelendöknek készülettyeket, akarátson, és az epiphánia vigasságos innep napjai után, abünök botsánattyáért valo imádságokot kezdék mondani, hogy a penitentziára indittsák abünösököt, valamint tselekesznek mostanában is septuagesimátol fogvást., mivel arra tzéloz, azon idöbéli Isteni szolgálat, akor el olvasák, hogy ádam ki üzetet aföldi paraditsombol, hogy avétkes világ, az özön viz által el rontatot, anégy utálatos varost, a tüz porra tette, mind azok kik az illyen példákra, és a püspökök intésekre meg ternek vala, az ollyanok. rend szerént valo penitentziát tartának, de az üldöztetések után könnyeben fel adák a Communiot. aveszedelemben lévöknek, minden tartozot penitentziát tartani, akar mely nagy volt avilágon., a fejdelmek ugy valamint a többi, philippus Császár a harmadik saeculumnak a közepin, a penitentzia alá veté magát. euseb.V.hist C.34. és az anyaszent egy ház soha el nem felejti a nagy theodosius példáját.
47. Beszélgetés. Az eretnekekröl.
A CSászárok hatalma, törlötte el többire arégi eretnekségeket, meg tiltván nékik agyülekezetet, és fel kerestetvén könyveket, a pogány Császarok alat, acatholicusoknak tsak
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 421)