volt, mivel a régiek, mind inkáb mezit láb jártanak. ettöl vagyon, hogy szent pálnál, a láb mosás, a szállás adásal együt jár, 1 tim. 5.10. hogy ha avendég az anyaszent egy háznak egyeségében volt, együt imádkoztanak véle, minden tiszteletet meg adtak néki, ö tett könyörgést az asztalnál, az elsö helyen ült, aháznál lévö tselédeket oktatta, agazda szerentsésnek tartotta magát, és az utózoval valo ételt, szentebnek tartották, az egy házi szolgáknak pedig, amagok rendíhez valo tiszteletet meg adták, hogy ha pedig valamely püspök utozot, mindenüt. arra kérték, hogy Isteni szolgálatot tegyen, és predikályon, meg akarván ez által mutatni, apapi hivatalnak, és az anyaszent egy háznak egyeségét, e szerent is bánék szent anicetus pápa, szent polycarpusal, const apost.2. Cap 58. euseb.IV.hist. C.14. valának olyan szentek, a kik az egy házi szolgaknak, vagy másoknak valo szállás adásért martyrságot szenvedtenek, valamint ángliában, ahires szent álbánus. a keresztények szállást adtanak még a pogányoknak is, a fejdelmek parantsolatit. nagy engedelmeségel viszik vala végben, a midön azt parantsolták nékik, hogy szállást adgyanak ahadi embereknek, vagy másoknak. kik az ország szolgálattyában jártanak. szent pacomus, ahadakban lévén, még igen iffiu korában, a mely seregben volt, azt ollyan városban küldötték. ahol tsudálkozásal látta, hogy a lakosok igen jó szivel fogadták öket, mint ha leg régieb jo akarajok lettenek volna nékiek, erre valo nézve, tudakozodni kezdék alakosok felöl, és azt mondák néki, hogy azt a várost, ollyan különös vallásu nép lakja, a kiket keresztényeknek neveznek, azonnal kérdezkedni kezdék töllök vallásokrol, és ugyan ót is kezde gondolkodni meg téréseröl.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 374)