aszszonyok közöt, a diaconusi hivatalt vitték végben, Conc.nicae.C.17. Conc.Calched.C.15. epiphan. haer.79. n.3.
Az ö hivatallyok volt, hogy gondgyok legyen az olyan aszonyokra, akiket abetegség, szegénység, vagy más nyomoruság miat, tartani kelleték az anyaszent egyháznak, Const apost. ök tanyitották az olyan aszszonyokot. akiket ahitre kelletet tanyitani, ök vitték akeresztelésre, az aszszonyokot, és a leányokot, ök vetkeztették, és öltöztették fel, a keresztelés után, ök örzötték, az aszszonyok felöl a templom ajtaját, arra is vigyáztanak, hogy ki ki amaga rende szerént üllyön, tsendesen, és tiszteségesen visellye magát, a diaconissák, számot adtanak amagok hivatalyokrol a püspöknek, a papoknak, vagy a diaconusoknak, ezekre valának bizva mind azok a dolgok, amelyek az aszszonyokot illették.
A püspököknek, nagy békeséges türésel, és vigyázásal kelleték igazgatni mind ezeket az aszszonyokot, hogy a diaconisákot, amértékleteségben, és hivatallyokhoz illendö szorgalmatosságban tarthassák, mert igen nehéz dolog vala azt meg gátolni, hogy az illyen öreg aszszonyok, könnyen hitelt ne adgyanak, vagy nyughatatlanok ne legyenek, vagy ollyanok, akik mindent akarnak látni, s’ hallani, hamisak, haragosok, vagy mód nélkül valo kemények ne legyenek, arra igen kelletet vigyázni, hogy a tanyitásnak szine alat, magokot igen tudosoknak ne tarttsák, hogy a szent titkokrol, helytelenül ne beszélyenek, és hogy valamely meséket, haszontalanságokot ne tanittsanak.
28. Beszelgetés A szegényekre valo gondviselésröl.
Az anyaszent egy háznak vala gondgya, minden féle szegényekre, akik pedig dolgozhattanak., azokot nem számlállyák vala a szegények közi, mivel olyan állapotban valának., hogy
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 369)