vigyáztanak, hogy a keménységel. kéttségben ne ejttsék abünösököt, ne hogy viszá térjenek a pogány élettre, de másként meg fedették türhetetlenségeket, tudván azt, hogy mitsoda. ártalmas légyen, ahirtelen valo fel óldozás, Cler.rom. ep.l. azért tsak azokot oldozták fel tellyeségel, a kik azt köny hullatásal kérték, és akik szokásokot meg változtatták, az alkalmatlanok semit nem nyertek, a fenyegetödzök, meg annál kevesebbet, nem könnyü dolog volt. az ollyan püspökököt meg ijeszteni, akik meg szokták volt. apogányok üldözéseket. st.Cypr. ep ad Corn. ökk azt tartották, hogy igen kell munkálodni. a mások üdveségin. magát pedig el nem kell veszteni azokal. kik meg nem jóbbittyák magokot, st.ambr II. penit.ep.9. apüspök engedelméböl ment tehát a penitentzia tartó egyik rendböl a másikában, és mindenkor nem vigyáztak az idöre. de azt meg röviditették ha helyes ók kivánta, ugy mint, ha buzgo volt a penitentzia tartó, ha halálos betegségben, vagy üldöztetésben eset, mert az illyen állapotokban, igen vigyáztanak arra, hogy szenttség nélkül meg ne hallyon a penitentzia tartó. v. st Cypr.ep.51 az illyen engedelmet., mely a penitentzia tartásnak ideit meg röviditette, indulgentiának nevezték, ha apenitentzia tartó meg holt. minek elötte ideit ki tölthette, és magát fel óldoztathatta volna, az ö üdvesége felöl jó itélettel voltanak, ö érette imádkoztanak, és a szent áldozatot ajánlották, Conc. arel.2. C.23. Conc.Cartha.4. C.59.
Midön apüspök, helyesnek itélte, hogy a penitentzia tartásnak vége legyen, rend szerént a nagy böjt végin hagyatta el, azért hogy a penitentzia tarto, részesülhessen. a szenttségekben., ahusvéti napokon. a penitentzia tartok, nagy tsötörtökön, a templom ajtaja. eleiben gyülvén, apüspök minek
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 364)