az illyeneket ugy tekintették, mint holtakot, mivel vagy pusztás szigetekben küldék, vagy valamely idegen nép közi öket, arelegatio, az el küldés, a nagy embereket illette, adeportatio, vagy szám ki vetés, az aláb valokot, és aleg közönségesebbeket, a bányákba küldötték, ezek az ország rabjai valának, és rend szerént meleg vasal jegyet sütnek vala. ahomlokokra, in scripti. azért, hogy mindenüt meg üsmerjék öket, ha el szaladnak, ezeknek, mindenkor vas volt lábokon. nyomorultul tartották öket, rongyoson. gyakran meg verték. és roszul bántak vélek, egy szoval. ollyan roszul volt állapottyok. mint mostanában, agállyán lévö raboknak, akeresztények az illyeneket segitették. a menyiben lehetet.
Mind azokot., akik az illyen állapotban meg holtanak a hitért. a martyrok száma közi számlálák, és azokot, akik abujdosásbol, vagy a rabságbol meg menekedhettek, Confessoroknak nevezék, mert ezen aneven nevezik vala mind azokot, akik valamit szenvedének ahitért, és közönségesen mind azokot, akik a birók elött, ahitröl vallást tettek, az illyenek nagy tiszteletben valának. ahivek elött, és gyakorta, az egy házi rendekre emelék öket.
24. Beszélgetés Az ExCommunicátiorol. vagy a gyülekezetböl valo kirekesztésröl.
De mind azokot, a kik az üldöztetések miat, vagy a gyarloság miat, vagy a kinok miat., ahitet meg tagadák, deákul nevezék lapsi, az az meg esteknek, és ezeket a gyülekezetböl ki rekesztették, ha közönségesen penitentziát nem tartottak, Const apost V.Cap.2. az exCommunicatio pedig abbol állot, hogy el tiltották nem tsak a szenttségektöl,
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 359)